Szépirodalom – próza
Azok a nyári napok
A nyár nem más, csak egy évszak, így egyszerűen. Mert felosztották az évet négy évszakra. Ezt csillagászati és meteorológiai megfigyelések alapozták meg. Érdekes a sorrend, mert mindig ezzel kezdik: – tavasz (ez a kezdet, az éledés), – aztán a nyár (a legmelegebb évszak, amelyben a növények kifejlődnek és termést érlelnek), – majd következik az ősz (a betakarítás ideje) – és végül a tél (a természet pihenése).
A masnis liba
Apám halála pillanatában két szót préselt ki merevedő ajkai közül: Tusnád… Muci(így becézett engem gyerekkoromban a családom). Ezt én úgy értelmeztem, hogy apám a tusnádi nyaralóját, melyet a szüleitől örökölt, rám szeretné testálni. Szerencsémre ezt testvéreim is hasonlóképp fordították le,
Bölcseleti-misztikus próza – 50.
Minden évben ellátogatok a piramisok földjére; nem tudok betelni a varázslattal, ahogy e titokzatos építmények árnyékában körülleng, megérint és rabul ejt a régmúlt idők szelleme. A Szfinx városában való legutóbbi tartózkodásom alatt, egyik délutáni sétám során…
A füredi bőrönd
Az öreg betöltötte a hetvenötöt, a mama csak hatvanhárom volt. Mind a ketten szívbetegek. Ez az élet fintora lehetett, vagy talán a sors, a közös kezelés miatt döntött úgy: a betegségük legyen egyforma! Így mind a ketten megjárták a Budapesti Városmajori Szív- és Érsebészet bugyrait, majd gyógyultan utókezelésre szorultan, távoztak.
Áldott bozótos
A móló bejáratától nyílegyenes sétány vezetett a Víg matróz vendéglőig. Két oldalt nyárfák, középen díszburkolat, helyenként egy-egy pad tűnődött. Króni tétovázva állt meg a sétány közepén, előbb jobbra fordult, aztán bal felé tekintgetett, mint aki keres valamit. Az öblöt kereste.
Bölcseleti-misztikus próza – 49.
Az átok – Nagyra becsültem a tehetségét és sokoldalúságát, egy kicsit fel is néztem rá, de irigyelni azért mégse irigyeltem. Átlagon felül meg volt áldva veleszületett adottságokkal, mint a fogékony elme és élénk szellem, a kitűnő memória, a kivételes rajzkészség.
Csak megnéztem a bivalyokat
Meg hát. Gyerekként akkoriban szereztem a tudást arról, hogy a szilágycsehieket, ahová apám való volt, bivalyasoknak nevezik. Mert sok embernek van bivalya, lévén Szilágycseh is hepe-hupás, nehéz felhúzni a szekeret a dombokra, és a bivaly erősebb az ökörnél is, de még tejet is ad.
Depresszió
Szerettem itt, köszönöm, de most már elég lesz. Te mindent megtettél, hogy marasztalj, de megtelt a lelkem a díszletekkel. Nem panaszkodom, szökőkút csobog az ablakom alatt és nyárfa vet árnyékot az erkélyemre, de tudod ez kevés. A múltba nyúló emlékeim, az elmém előtt lebegő…
Hosszú futás – 2.
Széles iskolai folyosóra futott a bejárati járda. A harmadik ajtóra dőlt betűkkel kiírva: tanári szoba, alatta: igazgató. Az öreg kinyitotta az ajtót, előre engedte. A széles szobában három tanítónő ült. Kíváncsian fordultak a belépők felé. A beszélgetést kettészakította szimpla megjelenésével. Köszönt, aztán egy pillanatig csend állt a belépők és a beszélgetők közé.
Gödörben
Ott ült a padon, s az öregeket nézte. Sakkoztak. Valamennyi nyugdíjas és sakkrajongó volt. Forgách nyúlánk, szemüveges férfi s ugyancsak sakkrajongó. De már évek óta nem ült tábla elé. Mint pártaktivista örökösen lótott-futott, szervezett itt egy előadást, ott egy gyűlést.
Propeller
A tisu egyre jobban dörzsöli a bőröm, az ismerős érzés örömmel tölt el. Mászok feljebb és feljebb, sajognak az izmaim. Fejjel lefelé fordulok, megcsinálom a kötést, miközben a talajt nézem, spiccelek, a lábam egyenesen tartom, kezemből vörös vízesésként hullik le a selyem.
Bölcseleti-misztikus próza – 48.
Síri csend honolt a zsúfolt lelátókon. A kakasülőn is érezni lehetett a küzdő felek között egymásnak feszülő és össze-összecsapó energiák vibrálását, ám követni a küzdelem menetét, mintegy látni is azt egyedül a bíró, az agg mester volt képes.
Hosszú futás – 1.
Magdi észre sem vette, milyen gyorsan eltelt ez a tanítóképzői négy év. Tizennégy évesen, anyja kísérte el az akkor nyurga, sovány, kissé sápadt, barna lányt a felvételi vizsgára. Nem sok esélyt adtak számára a családban, mert Magdinak születésekor keletkezett jobb oldali csípőficama, hol kiújult, hol eltűnt.
Csak egy állat és sok-sok növény
Karácsony előtt vette a kölyköt a lányának. Zsófi már régóta szeretett volna kutyát, de az anyja nem engedte. Amikor megkapta, egy magányos hegyről Keának nevezte el. Így ismét járhatott Zsófihoz, a kertbe a növényeihez, de leginkább Keához, mert Zsófi sokat tanult.
Mesterem Martyn Ferenc
1962 kora őszén költöztem Pécsre. Húszéves voltam akkor, és szabadulni szerettem volna a szülői gyámkodás alól. Sikertelenül felvételiztem a Képzőművészeti Főiskolára, majd betűszedő lettem, nyomtatványokat, könyvborítókat terveztem.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások