Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár - Part 5
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2261

Korom

Előfordult már, hogy fiatalabbnak nézték önöket a koruknál? Esetemben régebben rendszeresen megtörtént, aztán egyre ritkultak az ilyen alkalmak. Utoljára, amikor elkérték a személyi igazolványomat, épp egy rokonlány ballagási ajándékát próbáltam megvenni egy drogériában, és az eladónő nem akarta odaadni az alkoholos bonbont.

Szerelem konyhanyelven

– Jaj, csak ne látnám folyton azt a búvalbélelt képedet! Most megint miért duzzogsz? – Nem duzzogok. – Dehogynem ! Láttam rajtad, már kora reggel, amikor kicaplattál a mosdóba. Meg lehetett volna mintázni rólad Don Quijotét, a búsképű lovagot. Csak Rocinante hiányzott alólad.

Azok a fura svédek (3.)

Tudományos értekezés a magyar–svéd nyelvrokonságról – Nyelvészeink többé-kevésbé egyetértenek abban, hogy a magyar és a finn nyelv rokonságban áll egymással. Az az aprócska tény, hogy egy nyikkot sem értünk finn barátaink beszédéből, úgy tűnik, nem perdöntő a kérdésben. Egyébként én személyesen meg tudom erősíteni ezt az elméletet.

Kavicsok emlékeinkben

A picike kislány nagy komolyan forgatta kezében a kavicsokat, amelyeket a játszótér gyalogösvényein terítettek szét. Csupa egyforma, szürke kődarab volt, de ő olyan módszeresen kutatta át a kavicsokat lábai előtt, hogy előbb-utóbb a kezébe akadt néhány színes darab. Ezeket felnyújtotta a padon ülő apjának, aki zsebre tette.

A játékgépező

Betiltották a kocsmákban üzemeltetett játékgépeket, nyerőautomatákat. Ez kis Dezsőnek nagyon rosszul esett. Rosszul esett, mert ez volt a kereseti lehetősége. Ugyanis nagyon jól tudott bánni ezekkel a gépekkel.

Sostenuto

Vörös vásznak lógnak az utcákon, főleg azon az egy utcán, a Rombolók útján, széles, már-már mozgalmi utca, a zászlótartókban rudak, a rudakon vörös vásznak. Zászlók. Lobogók. Vörösek. Mint a hús. Azt is mondom a politikai tisztnek a kihallgatáson, hogy a vörös zászló a forradalmi munkásosztály szimbóluma.

Tessék-lássék

Apám haját fújta a szél. Azt a Che Guevara-i loboncot nem is lehetett nem fújni. Akkoriban nem volt szél a talpán, amely ellenállt volna a kísértésnek. És így – szélfútta hajjal, a szája sarkában lezseren lógó cigivel – meglendítette a baltát. A hasábfa szabályszerűen repült ketté a tuskón.

Azok a fura svédek (2.)

Uccu neki, szaladjunk! – A kaviccsal borított, kisebb város méretű parkoló magányosan, üresen várakozik a következő napra. A helyszín Sälen, egy aprócska falu, valahol Svédország szívében. Itt egész évben semmi sem történik, mégis a svédek szívét ez az eldugott, apró falucska igazán meg tudja dobogtatni. Éjfél körül jár az idő.

Álomnapló (részletek) – 26.

Valahol tenger vagy Balaton partján keresek napozásra alkalmas helyet, mert a barátnőm is megszólt, hogy tejreklámnak is megfelelnék, olyan fehér a bőröm. Viszek a felhőtlen pihenéshez szükséges kellékeket magammal, plédet, napernyőt, olvasni – enni és innivalót, meg különböző kencéket.

Két öreg fickó találkozása

A nyolcvannégy éves Péter már olyan „szökőév”-szerűen jött le a lakásából. Az asszony az utóbbi években csak Péternek szólítja, esetleg Papának: – Péter ne csoszogj! Péter, magad után húzd le a vécét, ne nekem kelljen ezt mindennap megcsinálni! Papa, mossál fogat!

Álomnapló (részletek) – 25.

Vaszari házunk mintha Szentendrén lenne, egy szűk, sötét sikátorban. A kapu előtt sokan ácsorognak, várnak valamire. Kérdezem is mi ez a nagy gyülekezés nálunk, valaki azt mondja, hogy itt olcsón lehet régiségeket vásárolni. Futok be a házba, anyám hangját hallottam éppen a Jézus- képre alkuszik egy lefátyolozott arcú idősebb nővel

Fürjes Péter, a kukás

Ott állt a nagy szögletes kuka mellett. Az Aradi utcában. A tetejét teljesen felnyitotta és derékig behajolt, úgy kotorászott benne. A bűz, s különböző ételmaradékok szaga, illata változó módon mardosta orrát. De ellenállt, a cél fontosabb volt mindennél. Találni valami olyan dolgot, eszközt, amit majd pénzzé lehet tenni.

A remete

Történetünk az 1700-as évek elején kezdődött Németországban, ahol ugyanolyan erővel tombolt az antiszemitizmus, mint a további évszázadok során oly gyakran. Egy zsidónak, aki nem tartozott az elithez, netán éppen olyan szegény volt, mint az átlagember, akkoriban kötelező volt az út bal oldalán, arcát a házfalak felé fordítva közlekednie.

A biztos valuta

Szabó Tamás azon a délutánon azt hitte, hogy végre itt a tavasz. Ha csak egy hajszálnyival lassabban hajtott volna bele a szentkútpusztai kanyarba, akkor nem csúszott volna meg a Zsigulival, és nem kötött volna ki az árokban. Joggal kérdezheti bárki: mi közünk a – számunkra – vadidegen Szabó Tamáshoz.

Azok a fura svédek (1.)

Pertuban a svéd királlyal – Kedves Barátaim a HHH-n! Személyesen nem ismerjük egymást, mégis már csapattagnak érzem magam. Fogadjátok szeretettel a svéd furaságokat! Kizárólag a HHH olvasóinak írtam. Csak úgy. Ez az első rész, folyt. köv. Jó szórakozást!



Archívum

Hirdetés