Hetedhéthatár | Szépirodalom – próza
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 1613

Suhanj át a dugó alatt!

Újsághír – 2017: „Átment a teszten a repülő autó” (Index, 2017. április 21.) / Újsághír – 2117: „Átment a teszten a guruló autó” / Olcsó, gyors közlekedést ígér az úgynevezett „guruló autó” a városiak számára.

Leó, a harmadik

Már az első szavannai levegővétel után megmutatta az oroszlánkörmeit III. Leó, a császár. Igaz, csak harmadik hercegnek született, de bárki láthatta, meg a bőgéséből is rögtön kitetszett, hogy ő itt az első az egyenlők között.

Megvadult körhinta

Tanyasi életünket Kerülőn csak ritkán kényeztette el a sors történésekkel, melyek hosszabb ideig ellenálltak volna a feledésnek. De ha mégis történt valami említésre méltó, hetekig beszélgettünk róla.

Sürgős?

Klinika. Sorunkra várunk. Már túl vagyunk az első körön, megvolt az ultrahang. Ezután következett a vérvétel, most meg az eredményre várunk. Türelmesen. Már aki. Van olyan is, aki minden beteget körbekérdez, hogy még mi várhat rá. Talán mégis igaz, hogy mi férfiak jobban tartunk az orvosoktól, mint a nők? A folyosón, velünk szemben a lift.

A bennünk lévő szeretet

A kislány vállát lehúzza a nehéz iskolatáska, ahogy az őszi délutánon hazafelé baktat. A gondolatai elkalandoznak, sorra veszi a mai napját, a barátaitól hallott vicceken újra mosolyog. – Te mégis mit nevetsz?

A Gazda vasárnapja

Lassú, nyugodt léptekkel sétált végig a falu főutcáján, és betért a templommal szemben lévő kocsmába. Sarkig tárta az ajtót, nehogy elkerülje a vendégek figyelmét, hogy megérkezett. Vendégek… No, igen.

Ha egy nő igazán szeret…

Itt a tavasz, ami természetesen a szerelem ideje. Erre a gyönyörű Valira is hatással lehet ez az évszak, a madárcsicsergéseivel, a virágillataival, mert azt hiszem, hogy szeret engem. Bár van barátja, és azzal úgy csókolóznak a folyóson, mintha fizetnének ezért.

Oszt

Reménykedtünk. Oszt jött a hír. Igaz nem hirdette a Mahir (tudod, feledésbe merült a szakmád, ma már nincsenek betűöntők), pedig számunkra ez ma (szomorú) hír. Gondolom sosem szántad plakátra, hirdetőoszlopra a képmásodat, nem akartál képviselő lenni.

A húsvéti nyuszi

Nagyapám majdnem minden tavaszon hozott egy vadnyulat a szőlőből. Hogyan fogta, hol szerezte, soha se tudtuk kideríteni. Amikor kérdeztük, hamiskásan elmosolyodott, és csak annyit mondott…

A motor

Török tekintete büszkén cirógatta körül fia karcsú alakját. Kicsit sovány a kölyök, de szívós – állapította meg tárgyilagosan. Apja fia: napbarnított bőr, arányos formák… – Gyere a vízbe, apa! – Rögtön, fiam, rögtön!

Ami/aki fontos nekem…

Drágám, az igazán fontos dolgokat igazából nem láthatod. Nem látod a törődést, mégis tapasztalod, egy mosolyban, egy egyszerű kérdésben, vagy egy kedves bókban is ott van. A tudat, hogy törődnek veled, része az életednek.

A betörő és az író

Egyik éjjel a betörő megjelent az író házában. Az író épp írt valamit, éjfél körül zajt hallott az előszobájában, felkelt tehát a monitor elől, kilépett a dolgozószobájából, és rövidesen szembetalálta magát a betörővel.

Nyúlház

A kert végében állt, és a rozsdás kerítésdróton tátongó lyukakat nézegette. Arra gondolt, hogy az is olyan, mint az ő élete. Ki-be járkál rajta mindenféle kóbor kutya, idegen macska, meg így húsvét környékén akár még az eltévedt húsvéti nyuszi is.

Mosolyogjon!

Péntek esti bevásárlás egy nagyáruházban. Épp összesítem magamban a megvásárolandók listáját – most kivételesen megpróbáltam megjegyezni a bevásárlólistát – és közben már megközelítettem a kasszasort.

Donna Viola akasztása

– Rohanj a kosárér’! – ordította feleségének Marco Rossi, az írnok, ahogy kilépett a városháza kapuján. Beatrice éppen barátnőjével, donna Violával az akasztott ló haláltusáját bámulta a piactéri sokadalomban.



Archívum

Facebook