Szépirodalom – próza
A két öreg
A két öreg, Maca néni és Feribá’, már több mint tizenöt éve nyugdíjasok. Ketten vannak a lakásban, egyetlen lányuk férjhez ment. Mégsem férnek el. Maca néni szerint az öreg mindig útjában van, sehol nem fér el tőle, sem a konyhában, sem a szobában.
A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 33. rész
Az első napokban istenien éreztem magamat. Végre olyan helyen élhetek, ahol azt csinálok, amit akarok, nem kell órákat imádkozni, és a kutya sem figyel rám. A könyvtárban ritka, de főként tudományos tárgyú könyvekre bukkantam. Jöhetnek!
Kéttenyérnyi
Anya és lánya lehettek. Mindenesetre egymás mellett ülnek a buszon. A lány egy festményt tart a két tenyerén. Egyszerű, keret nélküli kép, ami annyira friss lehet, hogy csillog: talán még meg se száradt. Nyári táj van rajta: szikrázó kék ég, az égen citromsárga nap (mint egy gumilabda).
Álomnapló (részletek) – 9.
Erika menyem telefonál, hogy lejön hozzám, fél óra múlva ideér. Gyorsan összerámolok, nyugodt vagyok, legalább nem kell főznöm, mert tegnap rengeteget főztem. Erika csenget, csodálkozom, hogy gyerekkocsival érkezik, hiszen Olivér és Emily már az óvodában vannak. Meglepődésem határtalan, gyönyörű féléves forma kisfiút emel ki a kocsiból, a gyermek gyönyörű és békésen mosolyog a sötétkék overallból.
Eszmei felüdülés a Zöld Hetesben
Csabai Csaba a napokban alaposan kiírta magát. Úgy érezte, kell egy kis szusszanás, erőgyűjtés. Amíg az asszony távol van, addig egy kis kiruccanást tesz, a két utcával arrébb üzemelő Zöld Hetesbe. Ide szokott időnként betérni. Van ott már jó pár ismerőse, meg ott találkozott azzal az íróféle fickóval is.
Kimerevített pillanat
Meg akarom állítani a pillanatot. Ki akarom merevíteni a bennem egyre gyengébben lüktető boldogságot. Csak erre akarok figyelni. Elkínzottan nyögök fel az ágyban. Elborzaszt az üres mennyezet, az üres ágy, a bennem tompa sajgással létező üres lélek.
A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 32. rész
Tenger. Már volt részem előzőleg is belőle, hiszen annak partjáról kerültem a Paradicsomba. Most megint itt vagyok, pontosabban egy lakatlan, számomra tök ismeretlen szigeten. Egyedül, távol minden emberlakta vidéktől. – Egyelőre ez a ház a lakásod – vezetett apám egy növényzettel álcázott bunkerbe.
Megíratlan levelek (2.)
Özv.Lorántffy Zsuzsannának, Erdély fejedelem asszonyának, személyesen! Kegyelmes asszonyom! Nagy az én reménységem, hogy jelen levelem, a minden oldalról szorongató zavaros állapotok ellenére, jó egészségben találja fenségedet.
A Tesla
Februári éjszaka. A külvárosi utcán autók parkolnak egymás mellett. Kerek szélvédőkkel bámulják a csillagos eget. – Hát igen… – szólalt meg egy rozzant furgon – az első autó az űrben. – Ami engem illet – mondta egy vén Zsiguli – nehéz elképzelni, hogy most ott kering fent, a fejünk felett.
A rangjelzés
Gergő túl volt a katonai szolgálaton, már vagy tíz éve. Tudta, hogyha valami baj lesz a seregben, őt csak tartalékosnak vihetik be, de azt sem hosszú időre. Így, ebben a tudatban megnyugvással élte életét, abban a Nógrád megyei kis faluban, ahová tanárnő feleségével költöztek pár éve. A seregben az ősz hozta mindig a változást, olyan volt az öreg katonák leszerelése, mint az őszi falevélhullás.
A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 31. rész
Újabb csapdába kerültem. Ha utána mondom, hazudok, tudniillik… Bonyolult, miután még mindig ugyanaz a helyzet, mint legutóbb: az egyik pillanatban hiszek, a másikban nem, jelenleg pedig inkább nem, mert szerintem a természeti törvények hozták létre.
Exit
Kilépett az ajtón a külső sötétségbe. Odakint reménytelenül fújt a szél. Fejére húzta sapkáját, megigazította sálját és elindult a buszmegálló felé. Igen, ez a külső sötétség, gondolta, semmi kétség, ez az, ami meg van írva, ahol lészen sírás és fogcsikorgatás.
Régi, elfelejtett karácsonyok
Glória idegesen araszolt a dugóban. Még csak délután fél öt volt, de már sötétség ült a városon, a lámpák sápadt fényében kavargott a hideg. A délelőtti hóesésből csak a csúszós latyak maradt mindenütt. Az utcákat megtöltötte a kipufogóbűz és a kürtőskalács édes illatának egyvelege.
Barna zsenília pulóver
Reggel kapkodva öltözött, benyúlt a szekrénybe és azt vette fel, ami legfelül volt: a régi sötétbarna zsenília pulóvert. Szerette a tapintását, a melegét, bár ritkán vette fel munkába, mert a sok mosástól kikopott már itt-ott. Most mégis örömmel bújt bele.
Papagájbecsinált Vérynél
– Parbleu! – mondta türelmetlenül Pierre de Pompier márki, és csöngetett az ügyeletes szobalánynak. Mikor belépett a szőke Yvette a pohár pezsgővel és egy tálca süteménnyel, a főúr rögvest tudta, hogy szerda van; ugyanis akkor szokott szeretni szőkét.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások