Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár - Part 5
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2427

Minik II.

(meglepetés) A hajóskapitány hatvan éves lett. Aznap este, amikor fellépett a fedélzetre, azzal szembesült, hogy a sétahajón csakis kizárólag az ő családja, barátai és néhány régi cimborája utazik. – Meglepetés! – kiáltották a kapitánynak lelkesen, majd egy megterített asztalhoz ültették.

Bölcseleti-misztikus próza – 16.

A hiányzó szó – Íróasztalára könyökölve virrasztott a költő egy mécses gyér világánál. Szinte biztosra vette, hogy utolsó versét írja; bár elején járt még a meglett férfikornak, súlyos kór emésztette törékeny testét.

Betéti Társaság

Arról esett szó a „Kiskakas” borozóban, hogy most legjobb megoldás az önálló munkában a vállalkozás. Akinek van valamire való szakmája, mondjuk kőműves, ács, autószerelő, asztalos, vízvezeték-szerelő, vagy éppen villanyszerelő. Ezek a szakmák viszik a prímet.

Vén bolond kertet csinál

A ház mögött a telek – akár a börtönudvar. Magas téglakerítés, omló vakolat, cementdarabok a földbe taposva. Nyomorult fűcsomó kettő-három, ha át bírt vergődni a törmeléken. Az öreg ott állt az udvar bejáratánál, a kezében vödörrel. A földszinti lakás ablakában a házmester.

Bölcseleti-misztikus próza – 15.

A lány húszéves volt, nem kimondottan szép, de vonzó és csinos, természetét tekintve pedig jó kedélyű, derűlátó, nyílt, őszinte, szerény, lelkiismeretes és együttérző. Mindemellett eleven szellemű, széles látókörű, és a korához mérten átlagon felül művelt volt.

Lehettem volna vegyészmérnök

A buszt választotta, ezzel kényelmesen utazhat Váctól Pestig. Csak ült és gondolatok nélkül szemlélte a szeme előtt elfutó tájat. Az út jobb oldalán, távolban a Visegrádi hegyek ívelt vonulata zárta a teljes panorámát. Balról néhányszor az út érintette a szobi vasútvonalat, melyen sárgászöld, egybefüggő szerelvények futottak.

Kocsma a mennyországban

A „Hozsannához” címzett csehó – amit még tán az első vértanúk ütöttek össze – közvetlen a Menedékkérő Hivatal sarkánál rogyadozott. Joszele, a kocsmáros, már a kezdet kezdetén engedély nélkül hozzáragasztott egy nagyobb termet is; jól tette, mert az Igazak csak jöttek és jöttek.

Fohász a lelkedhez

Emlékszem Rád!
Az asszony a zárt szoba csendjében tévelygett az elméje folyosóin. Egymás után nyitotta ki a zárt ajtókat és látta a létének apró köveit, melyek már nem a padlón hevertek, hanem beépültek a testébe és a személyiségét képezték.

A Hófehérke-dosszié

Mélyen tisztelt Bányatanácsos Úr, Nagyrabecsült Kolléga! Bár az évtizedek pora alaposan belepte emlékezetem zegzugos polcait, máig nem feledhetem ama kínosan fonák esetet, amely bányászkolóniánk szorgos mindennapjait oly sajnálatos módon feldúlta.

Álomnapló (részletek) – 35.

Temetésre készülök, nyár van, sajnos a temetés is a legnagyobb melegben, kora délután lesz. Próbálgatom a sötét nadrágokat, blúzokat, megrémülök, mert a nadrágok alig érnek össze rajtam, a kedvenc darabomról éppen most szakadt le a gomb, és nincsen időm már megkeresni és felvarrni.

Az indulás

Húszezer év után elhatározták: hazatérnek. Egy nyári reggel még egy utolsó pillantást vetettek a városra, amely a szemük előtt épült fel, és azt gondolták, menthetetlen ez a bagázs. Pedig mi mindent kitaláltak, hogy megoldják a problémákat. Kétségkívül fejlődött az emberiség.

Cukrászdák, ölelések, templomtornyok

A vörös, hosszú hajú, harmincas éveiben járó nő a Kossuth utcai óvoda játszótere mellett sétált el. Keze, ahogy gyermekkorában is szokta, végigzongorázott a kerítés színesre mázolt vasrácsain. Átlagos, mégis kellemes külsején egy-egy fürkésző tekintet szívesen megpihent.

Bölcseleti-misztikus próza – 14.

A regényhős lázadása – A népszerű író legújabb könyvének utolsó fejezetéhez ért, ám itt elakadt vele: nem jutott eszébe igazán jó ötlet a befejezéséhez. Egyik álmában megjelent előtte a regény főszereplője. Egy szegényesen berendezett, elhanyagolt, füstös kocsmában borozgattak.

Nem mondhatom el senkinek – avagy a késői ajándék

Jobbágyi Rozália és Aradi Péter egészen különös körülmények között találkoztak. Rozinak évtizedekkel korábban jósolta egy nagyon öreg jósnő, hogy csak élete alkonyán fog találkozni élete párjával, utolsó, igaz szerelmével. Azóta várta, bár a sok kudarc hatására egy ideje már felhagyott a várakozással.

Pszt

Nagy merészséget követtem el, a bűnöm eretnekség, mert a hit és az erkölcs zászlóján gyászos foltot ejtettem. Nemcsak a szenvedély, az ölelő karokban átélt kéj a bűnöm, nemcsak a kártyák imádatát lehet felróni nekem, de szentségtörést is elkövettem.



Archívum

Hirdetés