Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár - Part 5
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 1942

Bozont története – 3. rész

Bozont elindult a beilleszkedés útján. Alapvető tulajdonságai már az első napokban jelentkeztek. Bozont nem egy falánk kutya, az ételéhez lassan közelít, és méltóságteljesen eszi meg. Rögtön kialakult, hogy enni csak velünk, a jelenlétünkben hajlandó.

Eltérő páros

A pokrócot árnyékba vitte és újból lefeküdt a strand egyik gyepén, távolabb a medencétől. – Aludni akarok! – mondta önmagának Zalai Károly, aki nemrég töltötte be harmincadik életévét. Nem jött álom a szemére. Gondolatait sem tudta összefogni. Hiába volt minden igyekezete. Aztán kitalált egy jó játékot. Sokan járkáltak körülötte. – Figyeld a női lábakat, de csak térdig szabad! – mondta egyszerűen. – Ki kell találni. Hány éves, csinos vagy nem? Izgalomba hozta Zalai Károlyt ez a játék.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 66. rész

Érdekes, milyen nyuszit csinálhat még a legbátrabbakból is olykor a betegség. Ám nemcsak ő, én is begyulladtam, amikor páciensem szemgolyói szinte kifordultak a gödrükből. Ezenkívül azonban semmi baja nem esett, sőt: nem is szédült többé, rendbejött.

Ikerparadoxon

Hajnali háromkor becsöngetnek a Müller ajtaján. Kimegy, ott áll egy szovjet katona ejtőernyővel a hátán. „Az elefántok keletre mennek!”. Müller dühösen válaszol: „Az elefántok elmennek a francba! Stirlitz egy emelettel feljebb lakik!” A társaság felnevet.

Bozont története – 2. rész

Ebéd után arra az elhatározásra jutottam, hogy még egyszer végig lapozom az interneten a kutyás oldalakat, és hátha találok egy nekem való, általam elképzelt kutyust. Szánkózom, repülök a neten, és jó fél óra keresgélés után a pilis-budai kutyásoknál rám néz és kínálja magát egy középtermetű, fekete, beszélő szemű kutya.

A kis cipó

A kenyér, igen a kenyér! Idézet az imádságból: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!” A kenyér nagyon fontos táplálék. Szinte nem lehet megunni. Olyat még nem hallottam, hogy már rá sem tudok nézni!

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 65. rész

Arca eltorzult, szeme tágra nyílt, s még a lélegzetét is visszatartotta. Végül mégsem ájult el. Ezután kimerülten nyúlt el a heverőn. Ennek annyi, teljesen lerobbant – éreztem együtt Hitlerrel, ugyanis egyszer, még űrmigrációm idején, magam is átestem hasonló rohamon.

A villányi személy

Őszi reggel. A felkelő nap fénye széles pászmákban ömlött szét a vasútállomáson. Mintha valamilyen narancssárga üdítő folyt volna a sínekre.
Pécsi Jonatán munkába ment, és ezen a reggelen is – mint minden reggel – végigsétált a peronon.

Bozont története – 1. rész

Nyár, Balaton, fülledt augusztusi délután kávézva tanakodtunk a kertben újra és újra a témánk a régi hiányunk megoldása: megfelelő kutyatárs megtalálása. Nyugdíjasok lettünk, és úgy éreztük, hogy most jött el az ideális időszak egy kutyának a családunkba fogadására.

Októberi kerékpártúra

Hetven évesen, ha visszatekint az ember arra a bizonyos 1956-ra, sokminden jut az eszébe. Húsz éves lettem abban az évben, szeptemberben érettségiztem Baján, a III. Béla gimnáziumban. Azért szeptemberben és nem júniusban, mert orosz nyelvből elhúztak.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 64. rész

Hitler haldoklott. Bár nem éppen úgy nézett ki, mint egy nagybeteg, ő folyton ezt hajtogatta, és senkit sem engedett magához: az elefántokhoz hasonlóan ő is ma­gányosan, kedvenc bun­kerjében akart meghalni. – De nekem életbevágóan fontos és sürgős is, hogy beszéljek a Führerrel.

Félóra pub

Gyerekként a Zsolnay-gyárban „dolgozott”: a Sikorski-házban működő óvodába járt. Mind az épület, mind a gyárudvar valóságos mesevilág volt számára. Az óvoda márványlépcsőjén még azokat a rézkapcsokat is láthatta, melyekkel a díszszőnyeget erősítették oda egykoron.

Vécés Pisti

Ez egy piac. Olyan piac, amilyen az ország több városában van, standokkal, elárusító helyekkel, szabad asztalokkal. A szélein üzletek, ahová be lehet menni vásárolni, húsárut, kenyeret, virágot, mezőgazdasági eszközöket, savanyú káposztát. A sorban ezen a soron, pont a sarokban van egy nyilvános vécé, mellette jobbra egy kiskocsma, balra egy lángossütő.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 63. rész

Hogy új vagyok? Úgy látszik, nem ismert fel az albínó, ami annál meglepőbb, mert rólam is pontosan így csiripelnek már a verebek. – Ahogy vesszük. Új is, meg nem is. De hol is tartottunk? Megvan: menedékjogot ígértek, ha beálltok a seregbe. Beállt valaki?

Hiába, szemfülesnek kell lenni!

A tikfa / Alapítvány. Énekóra. A gyerekek ritmushangszerek képeiből húznak csukott szemmel (illetve körülbelül csukott szemmel), hogy aztán a választott hangszerrel verjék a ritmust a közvetkező ének alatt. Egymás után szólalnak meg a fényes csörgődobok…



Archívum

Hirdetés