Szépirodalom – próza
Ezek a nyuggerek… (9.)
Nyugdíjba vonulásomat akceptálandó, pár perccel tizenhét óra után megállt karórám mutatója. Gondolom, ezen gesztusával a műszak végét jelezte, meg azt, hogy egy nyuggernek nem kell már méricskélnie az időt. Nem oda Buda.
A két bőrönd
A hatalmas, üres telken már évek óta nem kaszált senki. A gyerekek mindig ott játszottak nyaranta. Élvezték, ahogy elrejti őket a két méter magas dzsumbuj. Ez volt a dzsungeljuk, amit mindig és mindig fel kellett fedezniük. Mert a vadon már csak ilyen. Sok benne a felfedeznivaló.
Az üzenet
A gondolat, hogy pap lesz úgy szivárgott be az életébe, mint a küszöb alatt átkúszó gomolygó füst. Először csak érezte a maró illatot az orrában, aztán látni is kezdte. Az Úr ezernégyszázhuszonhetedik esztendejében nem volt könnyű az élet.
Ezek a nyuggerek… (8.)
A meggazdagodás útjára lépek.
Előzmények.
Mint előrelátó nyugger, fogyókúrába kezdtem.
A meggyfa
A Nemzetek Kertjében minden népnek van egy fája. A mi népünk fája egy meggyfa. A fa cigánymeggyet terem, a fáradt vándorok, vagy a kiégett szívű nők jól lakhatnak a bőséges terméséből. Azok, akik letelepednek alá és a fülébe súgják a bánatukat, biztosak lehetnek benne, hogy nem adja tovább.
Az utolsó sárkány
Valahol mélyen, több száz, ezer ölre a föld alatt élt egy sereg gyíkszerű hüllő. Akkorák voltak, mint a vadászkutyák. Testüket pikkely borította, végtagjaik karmokban végződtek, két-három vagy még ennél is több fejük nőtt és olyan szárnyuk, mint a denevéreknek.
Ezek a nyuggerek… (7.)
A ’zördög nem alszik.
Én is csak igen keveset.
Ebből fakadóan, ma hajnalban újabb isteni szikra pattant ki a fejemből.
Kabak-hegy árnyai – 4.
Három nap múlva, egy szeles estén újra összegyűltek az emberek az Északi-kapu előtt. Többség fáradt volt, mert az elmúlt napokban a két gyereket keresték a városban és a környező réteken. A főbíró azon az emelvényen állt, amin a telihold estéjén.
Rendhagyó prémium
Gyula bácsi az évei szerint a hetvenhez közeledett. Ősz hajával, mokány termetével, piros arcával jó egészségnek örvendett, legalább is ez volt a látszat. Az volt az elfoglaltsága, vagy éppen munkája, hogy a vállalkozó vej szerviztelepén olyan udvarosi feladatot lásson el. Így döntött a családi tanács, amikor látták, hogy Gyula bácsi a lakótelepi lakásban nem találja helyét.
Az utolsó utas
Mikor bekattogott az utolsó villamos a hegy alá, fáradtan maga alá húzta kerekeit, s elpihent éjszakára. A szolgálatos kuvasz nézte egy darabig a magányos utolsó utast, amikor ráfordult a klinikához vezető erdei útra. Aztán ásított egyet, s visszamászott a házába.
Ezek a nyuggerek… (6.)
Idáig konszolidált életet éltem.
Muszáj volt alkalmazkodnom az egyenszürke tömeghez.
Most fel szeretném szabadítani magam.
Kabak-hegy árnyai – 3.
– Most tényleg le akarsz rajzolni? – kérdezte a sárkány Xiliát. – Igen, és megköszönném, ha mosolyognál. Nem, nem, ez vicsorítás. Rejtsd el a fogaidat, és kétoldalt húzd szét a szádat! A sárkány megtette ezt. A lány ránézett a zöld szemeivel, kissé oldalra fordította a fejét.
Titkos recept, avagy a valósággá vált vágy
Tisztelt Olvasó! Érezte már, hogy tehetetlenségében másodpercek múlva ezer meg ezer darabra fog törni a lelke, ha nem tesz valamit? Érezte már, hogy a szüntelenül áradó gondolatai megtorpannak és nem találja a fénytől csillogó folyómedret?
Régi majálisok emléke
„Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse, zeng és dalol az élet, szállj csak zeneszó, ének…” Május elseje van, és reggel úgy ébredtem, hogy rengeteg emlék tolakszik emlékezetemben, elmúlt május elsejék emlékei, amelyeket hosszú életem során megéltem, és elraktároztam.
A nagykabát
Szeptember első napjait mutatta a naptár, amikor Gábor egy kis bőrönddel felszállt a reggeli buszra. Húszévi házasság után ő maga sem tudta elképzelni, hogy ehhez a szakításhoz lesz-e annyi ereje, hogy ezt megtegye. A házassága már a tizenötödik évtől kezdve döcögve haladt előre. Voltak jobb napok, ilyenkor reménykedett, talán jobbra fordulnak a dolgok, de csak átmeneti időszakok voltak.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások