Szépirodalom – próza
Az ajándék
Egy forró augusztusi délután a hatalmas diófánk alatt ücsörögtünk Petivel. Limonádét ittunk és élveztük az árnyékot. Peti egy idő után megunta a hallgatást, az ágak susogását, a madarak csivitelését, szóval a csendet, és megkért, hogy meséljek valamit. – Ilyen melegben? – kérdeztem.
A karácsonyi vacsora
A konyhaasztalnál ült és a pénzét számolgatta. Néhány papírpénz, a legkisebb címletekből és egy marék apró. Meredten nézte a vagyonát és némán sírt. Nyelte a könnyeit, mert nem akarta a zokogásával felverni a gyerekeket. Hosszú-hosszú ideig, puha, védett, gondoktól mentes élete volt.
Húsz év múltán
Az 1990-es év derekán jártak, nyár végén, vagy inkább az ősz első napjaiban? Egybefolyik az idő ilyen távolságból, talán nincs is jelentősége a pontosan behatárolt időnek. Forrt, változott körülöttük a világ, és változások zajlottak mindannyiuk magánéletében, lelkében is.
85 mini történet – az emberről
85 mini történet – riportokba ágyazva címmel jelent meg Kő-Szabó Imre barátunk és szerzőtársunk e-könyve. Kedvcsinálóként a szerző előszavát idézzük. Ez az összeállítás tizenöt riportot tartalmaz. Az egyes írások tartalma egymástól eltérő, mégis van bennük egy közös vonás, hogy az emberről szólnak. A riportokban 85 olyan mini történet található, melyben emberek vallanak élettörténetükről, egyéni sorsuk alakulásáról, talán okulásképpen.
Strandszezon
Fejfájással ébredt reggel Zarc Tamás. – A konyak, a fene egye meg! Sosem szerettem! – állapította meg a fiú. – Vermut meg konyak, szokatlan párosítás. Brrr… Megrázta a fejét és az jutott az eszébe: – Kutyaharapást a szőrivel!
Apokalipszis most
Eltűntek az emberek. Meghalt az élet. A lány egyedül maradt, az egyetlen, ami segíthet neki, az önmagába vetett hite. Lassan, óvatosan hagyja el a kiüresedett épületet, ahol eddig meghúzta magát. Kifogyott az élelemből és a vízből egyaránt, muszáj keresnie valamit.
A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 56. rész
Súlyos szavak. Csak az a kérdés, mennyiben őszinte, továbbá miért nem nyilatkozott az egész plénum előtt is ilyen bátran, őszintén. – Hát, Bercikém, megengeded, hogy így hívjalak, nemcsak megleptél, de jócskán össze is zavartál. Ezek szerint elfogadod a programunkat?
A teve
A lányaim nyolcévesek voltak, a várost ellepték a Moszkvai Nagy Cirkusz plakátjai. Az óriás falragaszok hirdették az előadásokat. Ígértek egzotikus állatokat, zsonglőröket, trapézmutatványt, bohócokat és persze vattacukrot. Akkoriban a csajokkal még elválaszthatatlanok voltunk.
Sorsok – Ilonka és Iván
A legendás ötvenes években egy dunántúli kisvárosban ugyanabban az utcában laktak az unokatestvérek: a vörös hajú, szeplős, huncut szemű kisfiú, Iván és a mindig nevető, szőke hajú, kék szemű kislány, Ilonka. Testvérinél szorosabb érzések fűzték őket egymáshoz.
A bélyegző
Húsz éves elmúltam, amikor megszületett az elhatározás, hogy az otthoni köteléket (kötelet, vagy pányvát) el kell szakítani a szülőktől, és a saját lábamra kell állnom. Nem kívánhattam apámtól, hogy nyiladozó férfivé váló életszakaszomban még ő tartson el otthon. Ebben a korban már természetes, hogy az emberfia megnézi a lányokat.
A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 55. rész
Milyen magabiztosak a főtisztelendő uraságok! De majd elveszem én mindjárt a kedvüket. – Meggyőző válasz. Már csak arra lennék kíváncsi, miért hirdetitek úton-útfélen, hogy az Édenben mindenki örök életű? A teremben hirtelen újfent megfagyott a levegő.
Kalandjaim a lakóban – Gazsi, hol a szemüveged?
Gazsi úgy tért vissza a nyári szünetről, hogy szőrén-szálán eltűnt a szemüvege. Hiába kérdezgettük a szülőket, ők is csak a vállukat vonogatták: már átkutatták a lakást többször is, a szemüveg nyomtalanul eltűnt, Gazsi elégette vagy egyszerűen megette.
A lehetőség
Önmaga létét teljesen jelentéktelennek tartotta. Olyan lággyá és könnyűvé akart válni, mint a vízparti fűz, amely hosszúra növeszti az ágait és hagyja, hogy a szél ringassa a leveleit. Nem akart mást, csak szemlélődni.
Megíratlan levelek (7.)
Kazinczy Ferenc literátor úrnak – Igen tisztelt literátor uram ! Bizonyosra veszem, hogy kegyelmed már hallá hírét az én igen furcsa és literátor körökben elérdemtelenített versifikációimnak.
Álomnapló (részletek) – 12.
Ruhapénzt kapunk az iskolában jutalom helyett. Ig.nőm azt mondja, hogy nekem különösen jól jön, szegényes ruhatáramat feljavítani, hogy végre ne a Filléres Flanc használt ruhái között válogassak, ezért rengeteg ötletet ad, hogy miket, milyen színű, divatos ruhadarabokat vásároljak.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások