Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár - Part 5
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2368

Fénytörések

János apja a földet még aranykoronában számolta. Utolsó sejtjében is annak fölszántott illata tartotta az akaratot, túlélni, és megtartani valamennyit. Nem sok maradt az ősi birtokból, és a téeszek elvették annak is nagy részét. Belerokkant, meghasadt a szíve. Apjuk után három fia és legkisebb lánygyermeke osztozott a maradékon.

Bölcseleti-misztikus próza – 5.

Sose mondtam neki, de még csak nem is éreztettem vele, hogy mennyire féltem, mennyire gyötör a félelem, mennyire szenvedek a gondolattól, hogy baja eshet, hogy elveszíthetem. Ugyanakkor hittem abban, hogy azért kerüli el a balvégzet, mert az iránta érzett szeretetemnek, vagy inkább az abból fakadó, valóságos szenvedésben kiteljesedő féltésemnek oltalmazó ereje van.

Álomnapló (részletek) – 31.

Vaszaron vagyok az egykori iskolámban, K.-t, szlovákiai költő ismerősömet várjuk ide. A megadott időpontban megérkezik, örömmel üdvözöljük, ő mesél magáról, végül pedig egy-egy könyvvel megajándékozza a kisiskolásokat. K. hív, hogy menjek el Dombóvárra egy bemutató órára, ahol az ő meséjét dolgozzák fel a dráma tagozatos osztályban.

A piros telefon

Tudta, hogy egyszer majd a világ a feje tetejére fog állni és a tótágastól elveszíti az irányt. Beteg lesz és az életereje úgy párolog majd el, ahogy a nap szárítja fel a nyári zápor utáni pocsolyák vizét. Szegény lesz és a lelke kincseit árulja majd alamizsnáért, de mindez elviselhetővé válik, csak telefonálnia kell.

A tarka kismalac

Zsuzsika öt éves volt, amikor a szüleivel elmentek a vásárba. Emlékszik, pont születésnapját ünnepelték. Most, nagymamakorában eszébe jutott az a kis disznós történet, amely úgy zajlott le, ahogy apja megígérte:

– Veszek neked egy malacot, mégpedig olyat, amilyet te választasz!

Lyukasnap

Kilyukadt a zoknija, pedig vadiúj volt, ma reggel húzta fel először. Dühös lett, mert én olyan olcsósári vagyok, és az istennek sem vennék egyszerre két párat. Most ugye lenne mivel lecserélni ezt a lyukasat. Később (de még aznap) még egy sor egyéb is kilyukadt: a nadrág zsebe, a kocsi kipufogó csöve, no meg a saját kivénhedt dobhártyája.

„A magányos úszkáló álmodozásai”

Nem vagyok a bajnokok fajtájából való! Nem igyekszem a történeteket úgy alakítani, hogy mindig magamat tüntessem fel győztesnek. Ezen a legutóbbi megmérettetésen az 5247. helyet sikerült kivívnom, és ez határozott örömmel és megelégedéssel töltött el. Még hogy magányos…! Tízezer másik úszik és csapkod, prüszköl és fröcsköl, előz meg és marad le körülöttem!

Egy újraindult élet naplója

A minap hallottam egy beszélgetést egy multi marketing vezetőjével; érdekes gondolat maradt meg bennem az innováció kapcsán. Kétféle innováció létezik, a kreatív és a kényszer szülte innováció. A kreatív innováció valójában művészet, az alkotás szabadsága. A kényszer szülte innováció inkább tüneti kezelés.

Bölcseleti-misztikus próza – 4.

Rögtön felismertem, ahogy megpillantottam az estély színes-zajos forgatagában. Eléggé megváltozott a jó húsz esztendő során, amióta utoljára találkoztunk. Ám ahogy közelebb keveredett hozzám, már nem voltam egészen biztos benne, hogy ő az. Szemmel tartottam, és egyszerre csak találkozott a tekintetünk.

Álomnapló (részletek) – 30.

Olivér unokámat kórházba viszem mandulaműtétre. Megnyugtat, hogy szép, modern kórházba jutottunk, kedves, barátságos orvosok és ápolók közé. Műtét előtt hosszasan ismerkedek az orvosával, így unokám nyugalommal lép a műtőbe.

A múlt század hatvanas éveinek mozaikjai

Az ember élete során sokféle történetet megél. Van, aki csak úgy elmegy mellette, de van, aki megjegyezi, és többször újraéli. Ezeket nevezzük emlékeknek. Ezek az emlékek sokszor tanulságosak, vagy éppen mosolyt fakasztanak arcunkra, de egyben biztosan közösek, hogy tanulságosak.

Emlékchip

Nem sejtettem, hogy a prioritásom ennyire könnyedén megváltozhat. Csak annyit tudtam, hogy nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy bentről, a meleg szobából figyelem az időt, nyakamon volt a területi mérkőzés. Az aranyérem nem nyeri meg saját magát. A siker volt az életem alapja: ha nem voltam sikeres, nem voltam látható sem.

Emberfa

Az ember soha nem tudja, mikor lépi át a valóság határát. Látszólag két lábbal áll a földön, pedig már régen az illúziók világában szárnyal. Nem, nem is ő tévedt valami gyanús ingoványba, a valóság lopta ki magát a talpa alól. Az a fiú is úgy jött, mintha egy lett volna a százból. – A barátod küldött! – mondta.

Bölcseleti-misztikus próza – 3.

Én magam alkottam ezt a fogalmat a saját esetemből kiindulva, melyre vonatkozóan meglehetősen alacsony értéket valószínűsítettem. Nagyot nem tévedhetek, mert az általam később felállított statisztika szerint ez a mutató az esetek többségében meglepően alacsony. A valószínűsítésnél azonban nem juthatok tovább.

Két ember, két szamár

Két ember, Jóska koma, meg Feri bátyó beszélgetnek a kocsmában.
– Jó lenne egy kis friss lucerna a disznóknak – mondja Jóska koma.
– Az bizony jó lenne. Nem vetettél a kert végibe? Mindig szoktál? – kérdi Feri bátyó.
Jóska koma csóválja a fejét, jelezve, hogy most nem. Közben kortyolgat a söréből.



Archívum

Hirdetés