Hetedhéthatár | Szépirodalom – próza
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 1533

Őszinteség

Délelőtti buszjárat, tele cekkeres nénikkel, csevegő tinikkel, krákogó öregurakkal. Mindenki a saját ügyét-baját intézte, aztán most siet haza főzi, mosni, takarítani, vagy éppen tanulni. A busz hátsó részében találok helyet. A motor kellemesen dorombol a hátam mögött, melege lassan már arra kényszerít, hogy levessem vastag, bundázott kabátomat. Imitt-amott „ismerős arcok” tekintenek rám.

Durci meg az első hó

Ez a december eleji nap se kezdődött másképp, mint a többi, a mi hét és fél – sőt, már majdnem nyolc – hónapos macskalányunk, Durci, mégis olyan furcsán viselkedett, mint egy igazi tinédzser.

Új világ

Kopogtattak. – Tessék! – kapta fel a fejét a hírneves főszerkesztő, éppen kávézott, s ilyenkor nem szerette, ha zavarják. Fáradt tekintetű ember lépett a szobába. – Elnézést a zavarásért. A főszerkesztő elvtársat keresem.

Játszd újra, Woody!

(K. Attilának, a notórius karzatszökevénynek, nagy-nagy szeretettel) – Este fél hatkor csörgött a telefonom. Woody Allen volt a vonal túlsó végén. – Figyelj, Sanyi, mit szólnál este színházhoz? Megy a „Játszd újra, Sam!”

Álomnapló (részletek) – 3.

Felsőkövesden a szolgálati lakásomban járkálok és méricskélem, hova férne el egy kétszemélyes heverő a középső szobában, már el is képzelem, milyen jól fog kinézni a fatüzelésű kerek vaskályha mellett, hogy télen milyen nagy szolgálatot tehet ezzel a közelséggel.

Indulatnyugtató kíséretben

1956. november 2-án pénteken, két nappal a szovjet csapatok bevonulása előtt délelőtt szintén ott tolongtunk a főiskolán aggódva, lesve a híreket, amikor egy ember futva érkezett segítségünket kérve az Egri Katolikus Papnövelde Intézetből.

Ki is az a Mikulás?

Üzenetet hozott a postagalamb az Üveghegyen túli szél zúgatta nagyerdőbe. A Télapó üzent, hogy az Északi-sarkon megolvadtak a jéghegyek, olvadnak a hóborította bércek, és elöntötték a síkságot a megáradt gleccserfolyók.

A pécsi ispitaalja

Talán nem véletlen, hogy ez a csendes paradicsom a Szabadság út mentén épült fel annak idején, ami tudvalévő, a város legelső sugárútja: merész lendülettel tör ki a középkori városmagból, a szűk utcák labirintusából, hogy utat mutasson a vasút felé.

Pánik

Rettegve ébredt. Nem voltak illúziói az induló hétfővel kapcsolatban. Szokványos novemberi reggel, amely soha nem akar megvirradni. Nyűgös hétkezdés, szürke, fáradt, szinte utcára lök a kényszer, és a folytatás sem tartogat csodákat. Nem érti, miért válik hirtelenjében ellenségévé minden, amihez hozzányúl.

Visszatérő álom

Egyik éjjel visszaálmodta magát arra a helyre, ahol egyszer, egy másik álomban már járt. Úgy érezte, mintha csak annak a másik álomnak a folytatása volna, néhány hónap múltán.

Rémálom

Óriási robajra ébredt. Az ajtó tokostól repült be a hálószobába. Meg sem tudott moccanni, máris hasra fektették, kezeit hátul megbilincselték és egy fekete maszkot húztak a fejére. Utána, talán el is ájulhatott, mert csak arra emlékezett, hogy egy helikopter berregése közben földet érnek. Idegen szavakat hallott, majd egy kocsiba tuszkolták és sokáig utaztak.

Jusztinka néni vízcsapja

Jusztinka néni, vagy közismert nevén Lakatos Róbertné a Kossuth Lajos utcából, éppen halni készült. Nem volt ez valami rendkívüli dolog, hiszen így november tájékán minden őszön kiment az urához a temetőbe…

Kíváncsisággal a telefonközpontban (1956 – Eger)

Az 1956-os forradalom idején az Egri Tanárképző Főiskola is – mint a többi felsőoktatási intézmény – nyüzsgő méhkashoz hasonlított. Állandóan szólt a rádió, mi, akkori fiatalok vártuk, lestük a híreket.

kamaszkori eszmefuttatás

Ha az ember még életében jelképpé válik a többiek számára, önmaga előtt megsemmisül. A tökéletes totális semmisítő. Elveszti egyéni arcát, a tévedésest, hibásat. Az ember egyik legemberibb tulajdonsága, hogy téved. Tévedhet. A jelkép már felülemelkedett a tévedéseken, a jelkép maga a tökély (vagy a tévedés tökéletesítése). Vagy csak egy bizonyos foka a tökéletesnek? Lehetnek lépcsők? Nem hiszem.

Hétfő reggel

Hétfő reggel. Bambulok ki a sötét városra a buszból és azt látom, hogy az egyik bevásárlóközpont párkányán maga a Pókember álldogál támadásra készen. Az első gondolatom az volt, hogy megőrültem.



Archívum

Facebook