A férfi az alvó lányt figyelte: finom ívű arcát, vállára omló fényes, barna haját, apró kezét, ami az ölében nyugvó nyitott könyvön pihent. – Akár egy Angyal – gondolta. – Épp, amilyen a lánya volt. Kint már sötét kabátba bújtak a fák és úgy rohantak el a kattogó sínek mellett.
Ha nem lenne Isten
Lenne benne ember
Itt a Földön
Aki úgy gondolja
Nélküle a tyúk sem tojna
A Kisfaludy Turisztikai Fejlesztési Programban a 2020-as évben lapunk is részt vett a „Festett kazettás templomok és tájházak nyomában Dél-Délnyugat-Baranya tájain gyalogosan, kerékpárral, vagy autóval” című pályaművel.. A pályamű az alábbi linken elérhető: https://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=64587
Március utolsó hétvégéjén, ahogy 42 éve minden tavasszal, előbbre kell állítanunk az óráinkat. Egy órával korábban kelni nem mindenki számára tűnik erőfeszítésnek, azonban az átállítást követő hétfői napon megszaporodó balesetekről, szív-érrendszeri halálozásról, és általában 40 perccel kevesebb alvásról árulkodnak.
Vackor kutyámmal haladtunk lassacskán a szégyenükben ittmaradt, piszkos buckák között, a sódert síró, bokatördelő, valaha járdának szánt képződményen, végig a temető téglafala mellett. Délutáni séta helyett választottuk ezt a romantikus útvonalat.
A Dunántúl (1911-1944) 1925. december 25.-i karácsonyi számában „Színészhistóriák” címmel a kor közkedvelt országos és helyi színésze, Danis Jenő (József, 1886-1963) hosszú „történet-özöne” látott napvilágot, amelyben addigi pályájának érdekes élményeiből jelentett meg négyet az első világháború kezdeti időszakából.
A jelmondat – Híres emberek, egyházfők, püspökök, hadvezérek, politikusok, tudósok, művészek és sokan mások olyan megnyilvánulása, vagy mottója, amit mindig ugyanabban a formában használnak, ami híven tükrözi a világ és az illető személy közötti kapcsolatokat.
Faragnék ringató bölcsőt,
és a fej felől tündöklő jelet,
s a keresztre mosolyt, mert csoda érkezett.
Faragnék iskolapadot,
A harmadik part a másvilág törvénye.
Ha tutajjal indulsz egy sziget felé,
széteshet – de Kharon felvesz ladikjára,
s elvisz egy ismeretlen hegységhez
A Variációk a Színes városhoz – Zománcművészeti kísérletek a magyar képzőművészetben (1967-1972) című időszaki kiállítás (Pécs, Modern Magyar Képtár, Papnövelde utca 5.) kísérőprogramjaként a Baranya Megyei Fiúnevelő Otthonból (Pécs, Megye utca 22.) áthozva – gondos tisztítás és konzerválás után – a Modern Magyar Képtár állandó kiállításában helyeztük el Kismányoky Károly (1943-2018) alkotását.
Egy ősi ázsiai közmondás szerint, amikor elefántok harcolnak egymással, letapossák a füvet. Ez a veszély fenyegeti Délkelet-Ázsiát az Egyesült Államok és Kína között egyre hevesebbé váló világméretű versengésben. David Shambaugh politikatudományi professzor e sokrétű sakkjátszma legérdekesebb lépéseit elemezi.
Elnézlek benneteket.
Meghal a költő – Valaki
és ömlenek belőletek
az emlékezés dicsérő szavai.
Teremtés – Egy napon a tanítvány azt kérdezte a mesterétől, hogyan lehetne a képzelet világából áthozni egy lényt a valóságba. Vagyis megteremteni. A mester nem gondolkozott sokat. – Képzeld el azt a lényt a legapróbb részleteiben – mondta. – Soha nem láttad, nem is hallottál róla.
Ablakot nyitottam a világra
a huszonharmadik napon.
Kint harsogó napfény árad,
én a lakásba zárva
Fiatal vagyok, gyermekeinket viszem óvodába és iskolába. A rákoskeresztúri buszmegállóban ácsorgunk a gyönyörű tavaszi napsütésben nézelődünk, beszélgetünk, én valahogy nem készülök dolgozni, eszembe sem jut a munka. Az úttesten rengeteg jármű tülköl, dudál, az autók között feltűnik egy kerékpáros, jóképű, izmos fiatalember fekete, rövidnadrágban és vakító fehér pólóban.