Szépirodalom – próza
Szálazás kézállásból
Néha elgondolom, mily leküzdhetetlen erővel bír életünkben a megszokás. És erre te is rájöhetsz, ha gondolatban, pusztán csak fantázia-gyakorlatként néhány bevett szokásodat fonákjára fordítod. Például hazajön a feleséged tök részegen a kocsmából.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/29.
Nem akartam elébe vágni a történetemnek, de úgy látom, bizonyos mértékig mégiscsak megtettem, ezért engedelmükkel visszaugornék ahhoz az ápolónőhöz, aki hallókészülék megvásárlására próbált rávenni. – Nem rossz ötlet, csak hát a pénz… Sokba kerül az, nővérke.
Késsel a kézben (kisregény – 20/20)
Igazat adott Évának. Így kell ezt csinálni. Most már ő is azon a ponton van, hogy elmegy. Pötyivel szeretik egymást, elveszi feleségül, erről beszéltek már. Ma délután hatkor, találkoznak. A melóból eddig egyenesen ide jött a térre. Még csak három óra. Legalább beszélget a srácokkal, de nem érti, hol vannak. Egyik sincs itt.
Találkozás az életfánál
Tizenegyen voltunk jelen a huszonkettőből. Négyen igazoltan távol maradtak. Velük csak odaát találkozhatunk. Néztük egymást. Fél évszázad hava telepedett fejünkre. De még felismerjük egymást. Örülünk egymásnak. Az együvé tartozás érzése lengi be az osztályt.
Késsel a kézben (kisregény – 20/19)
Két hónapnál jóval több telt el, amikor egy szerdai napon az öreg Vágó Antal, Nusi néni kíséretében, elhagyta a kórházat. Taxival jöttek haza, úgy féltizenkettő felé. A nagyvizitet kellett megvárni, ekkor dőlt el, hogy elhagyhatja-e a kórtermet, mehet átöltözni, aztán haza.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/28.
Újabb döntést kellett hoznom a pénzemet illetőleg, konkrétan: hogyan férjek hozzá, ha beteg vagyok, és nem tudok bemenni érte a bankba? Nyilván csak, ha mást küldök helyettem, persze meghatalmazással, és volt probléma, nincs probléma. Én Gyuszira gondoltam.
Folyt már felfelé a könnyed?
Ez akkor történik, amikor hanyatt fekszel, és annyi gyűlik fel a szemüregedben, hogy a szemöldöködet nyaldossa, de annak az íve sem lefelé tolja meg, hanem a homlokod irányába. Ismeretlen, hatalmas területen kúszik lassan a hajhagymáid felé.
A szigetember – II.
Gyönyörű reggel volt, a szellő tavaszi rügyeket fújt a bokrokra, az ágak hegyén rigók himbálóztak. Kerek volt a világ, szabad és végtelen. – Hozd elő Albiolát! – Dithyrambosz ugrott, a kívánságban megérezte a közös kaland örömét. – Meg egy lovat magadnak is!
Késsel a kézben (kisregény – 20/18)
A bőröket átvitték a húsolóba, mind a három kocsival. Sürgetni kellett az embereket, mert a huszadikai szállítmánnyal, menni kell az árunak, megmondta a főmérnök. Őt tette ezért felelőssé és Vágó Géza nem szerette, ha összeütközésbe kellett kerülnie, a főmérnökével.
Éva és az ő megboldogult ifjúsága
Éva lassan nyolcvanéves lesz, régi barát. Valaha kollégák voltunk, és ha nem is szoros barátság, de valamiféle laza kapcsolat megmaradt köztünk. Néha felhívjuk egymást, mert mióta mindkettőnket ízületi fájdalmak gyötörnek, nehezebben mozgunk.
Késsel a kézben (kisregény. 20/17)
– Téglát! – kiáltotta Kapás.
– Maltert! – folytatta Temesi.
– Mozogjatok! – sürgette a többieket Vágó Géza. – Ilyen melósokkal soha nem építjük fel, ezt a nyári konyhát.
– A Szalóki barátunk „szocializmusát”.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/27.
Ennyi baj, szenvedés, hercehurca után meg kell állapítanom, hogy jelenleg én is a kálváriák útját járogatom. De már se nem panaszkodom, se nem lázongok. Ma éjjel például így fohászkodtam: én Istenem, jó Istenem, megint én vagyok. Nem tudom, mi a terved Fifivel.
Késsel a kézben (kisregény – 20/16.)
Ibári hangos dudálással érkezett a térre. A mostani bejáratós kocsi egy nagy fekete Opel volt.
A többiek ott ültek a padokon és vártak.
– Itt az Ibári!
– Helló!
– Szevasztok! – kiáltották egymásnak.
Másként…
Lábujjra ágaskodott és megérintette a felette úszó bárányfelhőt. Beletekert egyet és a felcsavarodott vattacukrot lenyalta az ujjáról. Finom, eper – konstatálta. Vidáman végig csúszott a Napkorongon, majd meglökött egy bizonytalan csillagot, hogy az fényes ívet húzva maga után lehulljon.
Késsel a kézben (kisregény – 20/15)
Az Árpád úti kórházban ezen a pénteki napon nem volt látogatás. Vágó Géza beszélt a portással, a kézfogásnál kibélelte a tenyerét egy ötvenessel. Az öreg visszament a fülkébe és elfordította a fejét, azzal a szándékkal, nem látott ő semmit.
Partnereink
