Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár - Part 3
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2033

Véletlenek

Márpedig véletlenek igenis vannak, és ezek olykor kelleme­sek, máskor pedig roppant kellemetlenek tudnak lenni. Még a nyolcvanas évek elején, a floridai Miccosukee Indian Village egyik kis ajándékboltjában esett meg, hogy elhaladt előttem egy rendkívül megkapó, kreol, ránézésre mexikói származá­sú fiatal, nyúlánk nő.

A viharban is kell létezni – 13.

A szakmunkás-oklevél megszerzésével párhuzamosan el kellett hagynom a kollégiumot, és ugyancsak egy ismeretség révén (Iza néni segítségével) felkerültem albérletbe a Gellért-hegyre. Egy diplomata családhoz mentem lakni, ahol megkaptam a cselédszobát.

Hármas csavarorsó

Félix minden reggel, menetrendszerűen, emeleti lakásából lejött a Zöldhetes presszóba, hogy megigya fél unikumát, melyhez kísérőként kijárt neki egy üveg hideg sör is. Itt lakott a közelben, azt nem lehet mondani, hogy hány sarokra, mert ezek az emeletes házak olyan rendezett rendetlenségben, egy építész által megszabott rendben épültek, hogy abban egyértelműen eligazodni nem lehetett.

Smekkerek – 4. rész

(Ervin és az előbbiek.) ERVIN (elsőnek nyit a szobába kezében két jókora bőrönddel). Meglepetés! RUDI. Hát te mit keresel itt, Ervinke? (Auricahoz, aki a hallban újra púp és bicegés nélküli leánnyá változott.) Ejnye-bejnye, miért nem értesítettél, milyen kedves vendéget vársz ebédre?

Márciusvég

A rigó határozottan felém tart az udvar füvén keresztül, miközben egy pillanatra se veszi le rólam mézszínű szemét. Húsz-harminc centinként meg-megáll, mert annyira mégsem bátor. A fejét forgatva tanulmányoz ilyenkor: tudni szeretné, ki vagyok, mire számíthat.

A kiugrott pap és a rendetlen apáca meséje

Történetem a távoli múltban játszódik, még a televízió elterjedése előtt, amikor a kis faluban, ahol szüleimmel éltem, ápolták az emberi kapcsolatokat. A rokonok, barátok időnként összejártak, beszélgetéssel, rádióhallgatással múlatták az időt.

A viharban is kell létezni – 12.

1956 októberében, mint vasesztergályos ipari tanuló, a kőbányai kápolna utcai ipari tanulóotthonban laktam egy tízfős szobában, kovácstanulókkal. Október 23-án már kora délután a reggeli műszakból hazaérve kipirult arccal hallgattuk a rádiót és izgatottan figyeltük a fejleményeket.

Munkanap fényképezés

Az alacsony, kopasz, negyvenöt éves Kramlák, aki a gazdasági ügyekért volt felelős, vagy vélte magát annak, felemelt fejjel nézett a többiek szemébe. Mindig arról beszélt, hogy megfontoltan, takarékosan kell élni. Nincs pocsékolás, pazarlás. Ebben biztosan igaza is lehet, meg így is kellene lennie, de valahogy a létszámra vonatkozó nadrágszíj szorítás nem fért az emberek fejébe.

Smekkerek – 3. rész

(Blaj és az előbbiek.) BLAJ. Jó napot kívánok! De nehéz magukhoz ide feljutni! (Li­hegve törli meg a homlokát.) RUDI. Üdvözlöm, domnu Blaj! Fáradjon beljebb, és fújja el szaporán, mi a baj! BLAJ. Honnan veszi, hogy baj lenne? RUDI. Na hallja, felkaptatott volna ekkora hassal idáig?

Mellékhatás

Felix Auer nyomozó lefékezett a rendőrautók mögött, túl Klagenfurt határán. Az egyenruhás Nora és az apja, Ralf Kramer parancsnok már ott álltak a kordon mellett, egy poros, nyomvályús erdei úton.

A viharban is kell létezni – 11.

Az én ’56-om – Kitelepítés – rajtunk kívül 3800 család – 15 250 ember – élte meg ezt a szörnyűséget. Az én ’56-om ekkor kezdődött. Ennek a barbár, embertelen rendszernek meg kellett buknia. A vörös terror kegyetlensége és igazságtalansága nemcsak a volt középosztályt nyomorította meg.

A múlt század hatvanas éveinek mozaikjai

Az ember élete során sokféle történetet megél. Van aki csak úgy elmegy mellettük, de van aki megjegyezi és többször újraéli őket. Ezeket nevezzük emlékeknek. Ezek az emlékek sokszor tanulságosak, vagy éppen mosolyt fakasztanak arcunkra, de egyben biztosan közösek, hogy tanulságosak.

Smekkerek – 2. rész

Második jelenet – (Helga és az előbbiek.) RUDI. Nini, ki van itt! (Melegen megöleli.) Isten hozott Váradon! Aurica, légy szíves, üdvözöld a kedves vendéget! (Felkapja Helga bőröndjeit, de szinte el is ejti őket, olyan súlyosak.)

Az utolsó szökés

A baba nagyot csapott pufók kezével a tejbegrízes tálba. A nagypapa letörölte képéről a tejbegrízt.  – Azé’ nem kéne annyira elkényeztetni ezt a gyereket – dünnyögte a menyének. – Mi köze hozzá, vén hülye? Inkább törődjön a maga dolgával.

Egy zsoltár, amely kimaradt a Bibliából

Cigány legenda alapján – Róma, egy kis köztársaságból minden idők legnagyobb birodalmává nőtte ki magát és közel 600 évig tündökölt. Ragyogott, és bevéste magát a világtörténelembe, de megtanította nekünk azt is, hogy ez a változás síkja, semmi sem örök, csak tünékeny látszat.



Archívum

Hirdetés