Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár - Part 3
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2368

Találkozás

Simon Lajos a megbeszélt időben az Emkébe ment. Leült, kávét rendelt. Izgatottan várt. A lány késett. Újságot kezdett olvasni, amikor Erika megérkezett. Már az ajtóban észrevette, amint nőies mozdulattal betolta az ajtót maga előtt és nagyon kecses léptekkel feléje tartott.

Szabadesés

A zuhanás. Mindig az a legjobb. Amikor először ment, Lacinak hívták a srácot és Balázsnak a pilótát. A gép motorjai bömböltek, ha nem lett volna rajtuk a fülvédő, talán meg is süketülnek. 3500 méter, tandem. A férfi profi volt, a lány ezt kapta tőle születésnapjára.

Az oroszlánfog

A Kruger-park kapujánál életnagyságú faszobrok álltak. Fazsiráfok magasodtak a látogatók fölé, faorrszarvúk legelésztek a magas fűben. A néger öregasszonyt könnyű volt észrevenni: színes ruhát és egy óriási vörös turbánszerű kalapot viselt. Két faelefánt között ücsörgött az áruival.

Bölcseleti-misztikus próza – 10.

A múzsa árulása – Valószínűtlenebb helyszínt aligha tudtam volna elképzelni véletlenszerű találkozásunkhoz, mint a hagyományos őszi vásárt annak a történelmi emlékeiről is nevezetes kisvárosnak a szélén. Éppúgy elképedt, mint én, amikor találkozott a tekintetünk.

Álomnapló (részletek) – 34.

Tetszem néhány férfinak, nagyon csodálkozom, hiszen jóval idősebb vagyok mindegyiknél. Kitartóan udvarolnak, megvallom, szinte tetszik a versengésük, szebbnél szebb virágcsokrokkal halmoznak el. A villamoson el is hullajtom a virágözön felét.

Amatőrfilm-forgatás az 56-os évfordulón

Komoródi Kázmér most végezte a nyolcadik általános iskolai tanulmányait. Még nem esett szó otthon arról a bizonyos sorsdöntő pályaválasztásról, hiszen ebben az időben a gyerek még fiatal. Azért mégis van valamiféle elképzelése a jövőjéről, de erről nem szívesen beszél.

Eon

Nem csak az arcom elfolyt vonásaiban látom az időt, nem csak a lelkem árulta el a testem, de már az emlékeim is fakulnak. Közelebb van hozzám a sáros lábú Himalája lankáin hozzád futó lány, mint a tegnapi én. Azt várja tőlem a világ, hogy elfogadjam a logikátlan, testidegen értékeit.

Cirkusz

Mint minden gyermek, suttyókoromban én is éltem-haltam a cirkuszért. Hol az erőművészek bűvöltek el, hol a hipnotizőrök, addig-addig, amíg egy szép napon magam is gyakorolni kezdtem. Betanultam néhány számot, aztán rohantam kipróbálni. – Nézz reám, és aludj! – Így?

Öt lej és a becsület összefüggése

Amikor gyerek voltam, a jó ég tudja miért (vagy mindenki tudja), mindig azt akartam tenni és tudni, amit a bátyám. Ha arra volt szükség, kissé fájó szívvel, de feláldoztam a kisházamból a csipketerítőt halászhálónak, csak részese lehessek valaminek, aminek ő is.

A porcelánüzlet és ügyfelei

porcelánüzlet ott állt a városka főterén, kirakata, mint hatalmas szem csodálta a város vidám és nyüzsgő életét. Az üzlet tele volt fehér tányérokkal és vázákkal, de kecses szobrok és elmélázó lámpatestek is mutogatták magukat az üveg mögött.

Bölcseleti-misztikus próza – 9.

Az ördög dalnoka – Bár páratlan énekművészete még egyre csiszolódott, tökéletesedett, és rendületlenül ívelt felfelé a népszerűsége, mind terhesebb volt számára a szereplés, előtte egyre súlyosabb szorongás, hovatovább valóságos félelem lett úrrá rajta, utóbb már napokkal korábban.

Álomnapló (részletek) – 33.

Vaszaron keresek olcsó, eladó házat, mivel anyám halála után eladtuk a szülőházunkat, a szívem azóta egyre jobban húz vissza a falumba. A polgármesternél érdeklődők, de sajnálatos hírt közöl velem, a régi házak mára összedőltek. Ne veszítsem el a reményt egészen, azt mondja, hogy az utcánkbéli pincesoron akad néhány egész jó állapotban lévő pincelakás.

Kedvemért csöpögnek a csapok

Egyik este bemegyek Fehérvár ismert kiskocsmájába a Budai úton. Szándékom csak annyi volt, megiszom a szokásos fehér fröccsömet, aztán majd indulok haza. Támaszkodtam a pultnál, bámultam a füstös estébe, amikor odajött egy középkorú, kreol bőrű fiatalember és szintén fröccsöt kért.

Az a kényelmetlen trapéznadrág

Amíg élveztem a munkanélküli segélyt, egyetlen komolyabb elfoglaltságom volt: követni a hirdetéseket. Tudtam, a kilenc ingyenélő hónap hamar elröpül, s ismét ott leszek, ahonnan elindultam, egy vak bagó nélkül a zsebemben. Így aztán jónak láttam idejében munkahely után nézni.

A bárka és a romboló

Az Özönvíz tizenhetedik napján kitépett fák és hatalmas tüskebokrok sodródtak a bárka útjába. Noé egy hosszú csáklyával igyekezett visszataszigálni őket az áramlásba. De jött helyettük másik fa és másik bokor. A szemerkélő ködben alig egy kötélhossznyira lehetett ellátni.



Archívum

Hirdetés