Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár - Part 3
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2068

Titkos recept, avagy a valósággá vált vágy

Tisztelt Olvasó! Érezte már, hogy tehetetlenségében másodpercek múlva ezer meg ezer darabra fog törni a lelke, ha nem tesz valamit? Érezte már, hogy a szüntelenül áradó gondolatai megtorpannak és nem találja a fénytől csillogó folyómedret?

Régi majálisok emléke

„Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse, zeng és dalol az élet, szállj csak zeneszó, ének…” Május elseje van, és reggel úgy ébredtem, hogy rengeteg emlék tolakszik emlékezetemben, elmúlt május elsejék emlékei, amelyeket hosszú életem során megéltem, és elraktároztam.

A nagykabát

Szeptember első napjait mutatta a naptár, amikor Gábor egy kis bőrönddel felszállt a reggeli buszra. Húszévi házasság után ő maga sem tudta elképzelni, hogy ehhez a szakításhoz lesz-e annyi ereje, hogy ezt megtegye. A házassága már a tizenötödik évtől kezdve döcögve haladt előre. Voltak jobb napok, ilyenkor reménykedett, talán jobbra fordulnak a dolgok, de csak átmeneti időszakok voltak.

Ezek a nyuggerek… (5.)

A nyuggerlét csöppet sem unalmas.
Rendre új felfedeznivalók várnak rám.
A minap kitaláltam, hogy miért olcsóbb jóval a nyugger bérlet a normál bérletnél.

Kabak-hegy árnyai – 2.

Kilián nyugtalanul aludt ezen az éjszakán. Azt álmodta, hogy megtámadta a szörnyeteg, és kétségbeesetten menekül előle. Már érezte a hátán a szörnyű leheletet, amikor hirtelen kitört egy vulkán a semmiből, ami pillanat alatt elnyelte mindkettejüket.

A viharban is kell létezni – 18., befejező rész

Piroska, aki frissen végzett pedagógus volt, minimális fizetéssel tudott csak hozzájárulni a családi kasszához. A szüleivel nem működött az együttlakásunk. Szerettünk volna saját lakást és így beadtuk a lakáskérvényünket. Jó pár év múlva kaptunk egy szövetkezeti lakást.

Szilvalekváros kenyér

Szeptemberben, amikor a gimnázium második osztályában megkezdődött a tanítás, egy ismeretlen fiú állt a katedra mellett. Ismeretlennek tűnt a diákok számára, de mintha az arca valahonnan mégis ismerős lenne. Az alacsony, tömzsi srác, haja sötétbarna, csak mosolygott, kiegyensúlyozott nyugalommal. Hornyák Endrét az osztályfőnök üdvözölte és bemutatta.

Piroska és a farkas

Megy Piroska az erdei ösvényen és a „Román rapszódiá” -t fújja pánsípon. Egyszer csak eléje toppan a báránybundába bújt farkas. Póréhagymával, puliszkával és cujkával kínálja. Letelepednek egy fa alá és jóízűen megebédelnek.

Ezek a nyuggerek… (4.)

Eddig úgy gondoltam, hogy a kor előrehaladtával romlik a szem.
De nem.
A napokban rájöttem, hogy sokkal kontrasztosabbnak, színesebbnek látom a világot.

Örök talány

Csak csipog. Mintha csak valami láthatatlan gát szakadt volna át, csipog megállás nélkül, valahogy úgy, hogy képtelenség megszólalni mellette, miközben folyamatosan rázza természetesen szőke, tövénél befőttesgumival összefogott hosszú, hullámos hajfürtjeit.

Kabak-hegy árnyai

1. A harmadik telihold – Alkonyodott. A néma hegyek lassan beárnyékolták a völgy ölén lapuló várost. A holdkeltére még várni kellett, de aki ismerte Régervölgyet, tudhatta, hogy ma éjjel ismét telihold lesz.

Jó szerencsét!

A frissen hullott hó vakítóan csillogott. A dombtetőről be lehetett látni az egész tájat, a kopasz tölgyfákat, a távolban húzódó városi fényeket és az egységet megtörő, a vidékre nem jellemző színesre mázolt fasufnit.

A viharban is kell létezni – 17.

Mesélek tovább az életemről. Próbálkoztam a Bölcsészkarra bejutni, de ez két okból nem sikerülhetett – a gyenge tanyai iskolából nem kielégítő nyelvtani ismeretekkel rendelkeztem, és ez nagy hátrányt jelentett, a fő oka azonban a sikertelenségnek az volt, hogy megbízhatatlannak és osztályidegennek számítottam.

Utcai zenész

Ebben a kisvárosban minden reggel ott ült a CBA Áruház fedett árkádja alatt Cila, a zenész. Egy kis összecsukható széket hozott magával, szétnyitotta és leült. Maga elé vette a földre letett hegedűtokját és kivette belőle az idők folyamán fényesre koptatott hegedűjét. Elkezdett játszani.

Ezek a nyuggerek… (3.)

Ma bementem a hentesemhez.
A szokásos, szívélyes mosolyával fogadott, mint mindig, ha meglát.
Felajzva mesélem neki, hogy pár napja nyugdíjba mentem.



Archívum

Hirdetés