Szépirodalom - próza Archives • Oldal 3 a 174-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2608

Boldog átverés

Hajnalban Ádám arra ébredt, hogy dörög az ég, és a villámok céltalanul kedvük szerint csapkodnak. Ádámot ez egyáltalán nem érdekelte. Hanem valami más fontosabbat akart, azt viszont nagyon. Szerette volna, hogy Eszter megengedje neki, hogy legalább egyetlenegyszer hozzábújhasson a takarója alá.

„Hát hogymint vagytok otthon, Pistikém?”

Otthonra vágyott, egy olyan csendes zugra, ahol nincs más csak maga. Az tudja igazán ennek hiányát, aki csak úgy él a nagyvilágban. Megy erre, arra, de biztos lakás nincs számára. Már meg is bánta, hogy úgy döntött, eljön otthonról, mert az már nem az ő otthona. Ott csak egy megtűrt személy, akit kerülget a volt feleség.

Adjuk vissza az aranyhegedűt…

A konyhaasztal színes vászonterítőjébe beleolvadtak a hipermarketek szórólapjai, amelyek egytől-egyig halálra voltak ítélve, hisz az egészből, másodpercek alatt lett rész. A kedvezményekre jogosító kuponok, az olló mentén vidáman hullottak az asszony ölébe.

Álomnapló (részletek) – 47.

Valamelyik kórház labirintusszerű folyosóin bóklászok az éjszakai órákban. A nővérszobát keresem, hogy megnézzem a kartonjaimat, mostani betegségem hogyan diagnosztizálták, mert feltűnően kedvesek, előzékenyek velem szemben az orvosok és az ápolók. Mióta bejöttem, lesik a kívánságaimat, sőt ha igényt tartok rá, 1-2 órás kimenőt is engedélyeznek.

Pillanatképek

A múlt század közepén a lezajlott tanácstagi választásokat mindig nagy előkészítő munka előzte meg. Erre azért volt szükség, hogy a Hazafias Nép Front jelöltjei győztesen kerüljenek ki a választásokból.

Madár

Sólyom József nyugalmazott pilóta a parkban reggelizett. Evés közben komoly elhatározásra jutott: bemegy a madárboltba. Rozika miatt nem vett eddig madarat. Néhai Sólyomné nem szívlelte sem az ezzel járó rendetlenséget, sem az ürülékszagot.

Kolomposi olimpia

A kolomposi réten mindig van valami látnivaló! Persze főként az olajütőben. De, amíg a felnőtt nép megadóan vár a sorára, a serdületlenebbek üvöltöznek és kergetik egymást unalmukban. Az olajütő gazdája azt gondolta, ideje volna játszóteret kialakítani, a környezethez illőt.

(terasz)

Az új terasznak hely kellett. Ezért a régi korlát útban volt, és a kőművesek minden megilletődöttség nélkül, flex, nagykalapács és némi bazdmegolás segítségével tíz perc alatt takarították el arról a helyről, ahol lassan harminc éve állt. Ezután hátravitték.

Bölcseleti-misztikus próza – 54.

A nagy mutatvány – Minden korban éltek rendkívüli képességgel megáldott, és ennélfogva ámulatba ejtő teljesítményre képes emberek. Sőt, mivel hajlamosak vagyunk misztifikálni a múltat – és annál inkább, minél messzebbre tekintünk benne …

Álomnapló (részletek) – 46.

Szegények vagyunk, egyre drágábbak a zöldségfélék, gyümölcsök a szélsőséges időjárás következtében. Igen csak résen kell lenni a vásárláskor, mit mikor, hol gazdaságosabb beszerezni, egy-egy alkalommal mennyit lehet felhasználni belőlük a főzés során. Szerencsére megtanultam beosztással élni.

Szalóki Sándor, a kovács

Szalóki Sándor az apja első házasságából született. Egyetlen gyermek volt a családban, akit mint fiúgyermeket, szigorú rend szerint neveltek és szerettek. Harminc éves volt, amikor apja megözvegyült. Nehezen viselte el édesanyja elvesztését. Pedig már nem volt gyerek, de a halál nem egy szerény eset, amelyet csak úgy megemlít az ember. Ketten éltek egy darabig, amikor az öreg úgy döntött, megnősül és asszonyt hoz a házhoz. Ebből az új házasságból két gyerek született, egy leány, meg egy fiú.

Egy háremhölgy meséje

Élt a távoli keleten egy háremhölgy, aki éppen kiosont a palotából, ügyesen kicselezve a már álmos őröket. Suhant le a márványlépcsőn, egyenesen a kertbe. A hosszú fátyla finoman libbent utána, csíkot húzva a szantálfa illatától tömény levegőben.

Tanács gilisztáknak

– Tudod, aranyoskám, manapság még a magadfajta egyszerű embernek is agyafúrtnak kell lennie. Úgy is mondhatnám, igazi diplomatának. Mikor például azt kérdezik tőled, melyik focicsapattal vagy párttal szimpatizálsz, rántsd elő hamar a zsebkendődet és hosszasan trombitálj bele.

Álomnapló (részletek) – 45.

Idegen országban halt meg néhány hete, azonban nem kaptunk koporsót, a hazaszállítást sem vállalták. Megállapodtunk a helybeli hatóságokkal, hogy ott az arab homokdűnék valamelyikében helyezik őt végső nyugalomra. A testet plédekbe csavarják, majd fehér turbános arabok cipelik felváltva a hátukon.

Utópia

A csatornafedél alól lassan szivárgott fel a meleg pára. A gomolygó gőz rátelepedett a városra és burkot vont köré. A búra alatt élők észrevétlenül szívták be a mocsokkal teli láthatatlan levegőt, mérgezve magukat önkéntelenül. Az alattomos köd tudtukon kívül gyengítette őket.



Archívum

Hirdetés