November 1., este hat óra az Idősek Otthonában, ahova nemrég engem is befújt a sors szele. Nem ilyen helyen képzeltem ugyan leélni hátralevő éveim, de úgy látszik, nem érdemeltem jobbat a jóistentől. Csend, így vacsora után már egy ápolónő sem rikácsol.
Mintha még időd lenne,
mintha még szél seperné
előtted az utat, hogy menj be!
Járd ki lábam, járd ki, járd!
senki nem parancsol már!
Az illetékes országos miniszterrel az élen a pécsi egyetem-avató ünnepségre vonaton, a vasútállomásra érkező népes küldöttség fogadtatásának következő történéseiről továbbra is a konzervatív-katolikus szellemű „Dunántúl” (1911-1944) cikkeit, nevezetesen az 1923. október 14.-i tudósítást idézem.
Elolvadt a kóbor hó
Lelépett zsákjában
Reménytelen álmaiddal
A besurranó télapó
Megszületett Jézuska
Hogy higgy magadban
– Nekem most dolgom van, felség!
– Tedd a dolgodat, Dithyrambosz! A dolgok arra valók, hogy megtegyük őket. Egyébként, legföljebb: uram!
– De nekem elmenni való dolgom van, uram!
– Akkor eredj dolgodra, Dithyrambosz!
– De hosszú útra erednék, ha elengedsz, uram!
A négyéves forma gyermek, térdét összeszorítva a bejárati ajtó mellett ült. Sötétkék melegítőt, fűzős, magasszárú cipőt, a fején, hátul szorosra kötött, fehér kiskendőt viselt A félelem magasabb, nagyobb mindennél, és ő félt. Félt az addig átélt életétől, a bizonytalanságtól.
Készülök, készülök, készülök.
Nem lesz belőled semmi –
szokta volt mondani apám,
s tudott szolgálni, szeretni, tenni.
Elnézném bármeddig, ahogy
esik a hó! A nagy fehérséget
csak pár percre törik meg a
színek: fél nyolckor a járdán
iskolába igyekvő gyerekek.
Néhány kutyát sétáltató ember,
Fehér a táj, ág sem rezdül,
egyre hullnak a hópihék.
Bokorra és fára csend ül,
jéghártya csillan tó vizén.
Tova tűnt nyár, odalett ősz
fatörzsre mézgásult emlék.
Minden kedves olvasónknak békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk! A képen a 2023-as karácsonyi bélyeg látható. A bélyeget Vasvári Péter grafikusművész tervezte. (Kép forrása: www.posta.hu)
Nagy a nyüzsgés. Forralt bor és puncs illata keveredik a fenyőillattal. Mindenki békésen sétál, beszélget, vásárolgat. A várakozás, megnyugvás, béke ideje jött el. Talán még a vadidegen emberek is kedvesebben kerülgetik egymást a nagy tumultusban.
Lassan vége az ősznek, indián nyárnak, közeledik 2022 novembere. A meleg kitart: isten kárpótlása a hazánkat, Európát sújtó energiai válságért. Itt, az otthonban még fűtés nélkül is 22 °C meleg van, napon néha 28. A tervek szerint 18 °C lesz ezentúl a hivatalosan engedélyezett hőmérséklet.
Angyal néz egy felhőből ide le,
a látványtól elkerekedik szeme,
tennivaló dolga odafenn ezer,
s mi vár rá a földön, több tízezer.
Rendetlenség van, sok a heverő,
Kinek mi a dolga, ki sem vehető.
Az eső maga az elégia. A szürke égbolt a gyász, ami magából ontja a dalt eső formában. A fiatalok az utcán táncolnak rá, nem zavarja őket, hogy csuromvizesek lesznek, egyfajta boldogság, akár a pároknak, akik megállnak az időben elázni egy forró csókért.
a nagypapa mindig azt mondja
hogy a fény a belső zsebében lakik
épp a szíve fölött
ott
ahol a bibliája van
a nagymama ilyenkor csak mosolyog