Szépirodalom – próza
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/40.
B. Tomos Hajnal: Idén töltötted be nyolcvanegyedik évedet. Olyan kor ez, amikor az ember már kezd visszapillantgatni megtett életútjára: mit és mennyit vitt véghez abból, amit az út kezdetén – valamikor a gyermek- és serdülőkor mezsgyéjén – megálmodott.
Hőscincér
Mindazok után, ami tegnap a kora esti órákban történt vele, nem akarta elhinni, hogy ma is egy új nap virradt rá. Még most is sajgott minden porcikája, erősen szédelgett és lábai helyén, mintha csak átázott rongycsomók csüngtek volna.
Almaország
Az almáskert végignyúlt az egész domboldalon. Szép rendben álltak az almafák, mint köpenybe öltöztetett katonák. A csöndes nyárban szinte érezni lehetett, ahogy egyre érettebbek lettek az almák, egyre nagyobbak és pirosabbak.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/39.
Levonva a megfelelő tanulságot elhatároztam, hogy most már nemcsak tervezgetek, hanem de facto elő is készülök a halálra. Ezt a kupán vágást még megúsztam, de akkor is van néhány ügyem, amit még idejében el kell intéznem.
Lautrec és a kutyavonyítás
Több mint négy éve (kb. amióta beköszöntött a Covid-okozta hisztéria) hallgatom, tűröm, szenvedem a szomszéd kutyák üvöltözését. (Vajon ezért nem lett belőlem mindmáig kutyagazdi?) Belátom, alapos okuk van a csendháborításhoz.
Ilona és a természet fricskája
Mindketten szívműtét utáni rehabilitáción voltak Budakeszin a Korányi kardiológiai osztályán. Szobatársak lettek az ágyak elosztásának szeszélye jóvoltából, és a három hét alatt, amit ott töltöttek, egyfajta sorsközösségből fakadó barátság alakult ki köztük.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/38.
Farkas László, az Új Írás főszerkesztője helyt adott a Megkopott remények című novellámnak. Még szép, elég jól sikerült írásom, hanem hogy a következő opusom milyen kritikát kapott a Cinka Panna leveleire, az nem kifejezés.
A szigetember – VII.
„Aki a halálról beszél, lehet, hogy mind valótlanságot állít, lehet, hogy mind igazat mond. A halál dolgában mindenki illetékes, mert mindnyájan előtte vagyunk a halálnak, de a meghalás dolgában senki sem illetékes.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/37.
Csongvay Dezső. Hinnye, csak nem egy újabb smasszer ápoló képében! Korántsem! Dezső egyik osztálytársam volt valamikor Petrozsényben, akire Varga József Kolozsvárról hívta fel a figyelmem. Rögtön kapcsolatba léptem az öregfiúval, hiszen ismernek, tudják, milyen szívesen levelezek egykori osztálytársaimmal.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/36.
November 1., este hat óra az Idősek Otthonában, ahova nemrég engem is befújt a sors szele. Nem ilyen helyen képzeltem ugyan leélni hátralevő éveim, de úgy látszik, nem érdemeltem jobbat a jóistentől. Csend, így vacsora után már egy ápolónő sem rikácsol.
A szigetember – VI.
– Nekem most dolgom van, felség!
– Tedd a dolgodat, Dithyrambosz! A dolgok arra valók, hogy megtegyük őket. Egyébként, legföljebb: uram!
– De nekem elmenni való dolgom van, uram!
– Akkor eredj dolgodra, Dithyrambosz!
– De hosszú útra erednék, ha elengedsz, uram!
Székek
A négyéves forma gyermek, térdét összeszorítva a bejárati ajtó mellett ült. Sötétkék melegítőt, fűzős, magasszárú cipőt, a fején, hátul szorosra kötött, fehér kiskendőt viselt A félelem magasabb, nagyobb mindennél, és ő félt. Félt az addig átélt életétől, a bizonytalanságtól.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/35.
Lassan vége az ősznek, indián nyárnak, közeledik 2022 novembere. A meleg kitart: isten kárpótlása a hazánkat, Európát sújtó energiai válságért. Itt, az otthonban még fűtés nélkül is 22 °C meleg van, napon néha 28. A tervek szerint 18 °C lesz ezentúl a hivatalosan engedélyezett hőmérséklet.
Elégia
Az eső maga az elégia. A szürke égbolt a gyász, ami magából ontja a dalt eső formában. A fiatalok az utcán táncolnak rá, nem zavarja őket, hogy csuromvizesek lesznek, egyfajta boldogság, akár a pároknak, akik megállnak az időben elázni egy forró csókért.
Álombéli gyermekem
Egy éjjelen, amikor a szívem már napok óta szúrt, szorított, a vérnyomásom pedig soha nem tapasztalt magasságokban járt, nyugtalanul aludtam. Sokáig ébren vergődtem, forgolódtam, nem titkolom, halálfélelmem volt, míg a szívem össze-vissza verdesett mellkasomban.
Partnereink
