Szépirodalom – próza
Csak egy tánc volt
A lány szokásos görnyedt testtartással állt a tornaterem szélén, a rettegés még jobban meggörbítette a hátát. Vállai előre estek, mintha csak láthatatlanná akarna válni. 180 centis magassága miatt ez teljességgel megoldhatatlan feladatnak bizonyult számára.
Felejthetetlen hétvége
Az autóbusz jó tempóban haladt a délelőtti napsütésben az Erzsébet hídon. A Döbrentei téren szabad ülőhelyek várták a felszállókat, még válogatni is lehetett közöttük. Alacsony, kövérkés férfi nézett körül tanácstalanul, majd leült a legközelebbi egyes ülésre.
Kázmér és Zsó
Tóth Kázmér ült a szobában, kinézett a lakás második emeleti ablakán, igazi őszi idő volt. Megpillantotta a lányt, ahogy összefogott kabátjával ment az úton és a széllel viaskodott. Haját kibontotta és szép, kecses ívben lengette. Mintha felnézett volna, de ez csak egy pillanat volt. Eszébe jutott Zsóka, akit ő csak Zsónak becézett. Nem volt több tizennyolc évesnél, ő maga talán húsz lehetett. Azóta eltelt vagy ötven esztendő.
Hazugság
– Hű, de meleg van! Elmegyek a folyóra, és úszom egyet.
– Majd holnap, Jankó, előbb szedd le a nagyanyó meggyét úgy, ahogy megbeszéltük.
– De…
– Nem mész?
– Megyek.
Mal du pays
Tíz perccel éjfél előtt megcsörrent a telefon.
– Halló! – rekedt-álmosan szólt Lőrinc hangja.
– Lőrinc vagy? Gabriel vagyok. – Nyüszítés volt ez, alig emberi hang.
– Ki vagy? – Lőrinc a homlokát ráncolta.
– Hát én, Gabriel. Vagyis… Gábor.
Álomnapló (részletek) – 72.
Otthon vagyok a szülői házban, apám, anyám még élnek, a konyhában beszélgetnek. Örülök, hogy köztük lehetek, testvéreimről és a nagyanyámról kérdezek. Mindenki jól van, mondja anyám, nagyanyám még alszik, nemrég kapott injekciót az asztmarohama miatt. Várja meg, lassanként felébred, biztos örülne nekem. Sietek, még az ebédet sem várom meg, mert mindjárt indul a buszom Dombóvárra. Megölelem szüleimet, anyám még kikísér a kapuig, nehezen válunk el, de mennem kell.
Vacak Vackor és a keksz
Déli pályaudvar, tele piros, sótartóra emlékeztető műanyag székekkel, amelyek annyival különlegesebbek, hogy nincs igazán súlypontjuk, na meg egyensúlyuk. Soha fel nem boruló székeknek hirdették. Háttal egybeforrasztva, hogy az emberek különállóságát szolgálja.
Álomnapló (részletek) – 71.
Terhes vagyok, csodálkozom is az állapotomon, hiszen erősen élemedett korban vagyok. Nem tudom, hogy közöljem a családommal a hírt. Mit szólnak fiaim, unokáim az új jövevény érkezéséhez. Talán felvetik, hogy nem kellene megszülnöm őt, ennyi felelősségtudat lehetne bennem, hiszen fel kell nevelni, segíteni, taníttatna önállósodásáig.
Szingli, avagy egy gazdag pasi hátulütője
Nőkről lévén szó, nem szoktam általánosítani olyanformán, hogy buta libák, vagy tyúkeszűek, elsőre is mert gavallér férfi ilyen szavakat nem használ, másrészt pedig ők sem mind egyformák, mármint intelligencia szempontjából, bár így vagy úgy, a végén mindenik ráhibázik.
Mackó járt a Börzsönyben…
Apa hallgatott ebéd közben. Csak a kávénál töprengett oda anyának egy halk mondatot: – Azt beszélik, medve jár a környéken.
– Medve?
– Medve.
– Itt még sose járt medve.
Álomnapló (részletek) – 70.
Vaszaron kóválygok, sok régi ismerőssel találkozok. Gimnáziumi osztálytársaimmal ölelgetjük egymást, örülünk, hogy élünk még. Később, mintha kórház folyosóján ülnék, és egy régi ismerős maszkban közelít, vállamra hajtja a fejét és zokog. Panaszkodik, hogy még lány, egyetlen udvarlója sem szeretné feleségül venni. Vigasztalom, mivel kedves, jó ember, bizonyára megtalálja a párját.
Álomnapló (részletek) – 69.
Vándorlok ismeretlen szürke emberek között, de fogalmam sincs, hogy miért és hova tartok. Egy tágas teremben ismerős arcokat fedezek fel. Itt van kedvenc orvosom, aki másfél évtizede gyógyítgat. Ő is észrevesz engem, áttöri magát a beszélgető tömegen, és kedvesen a fülembe suttogva kér, hogy vonuljak egy néptelen, üresebb sarokba.
Elszórt halottjaink
Már az ezerkilencszáznegyvenes éveket írtuk, amikor az Ural szomszédságából visszavezényelték Tóth Ferenc katona, lovas századost. Meglepetésként érte, hogy már nem előre kell menni, hanem lassan visszavonulunk. Ez a visszavonulás némi reményt adott számára, hiszen visszafelé egyet jelentett a hazafelé iránnyal.
Az aktív pihenésről
– Hurrá, holnaptól szabadságra megyek, doktor úr! Szinte el sem hiszem, hogy ennyi zűrös, reggeltől estig tartó robot után végre alaposan kipihenhetem magamat. – Robot? Hogy oda ne rohanjak! – Á, mit tudjátok ti, doktorok.
Lőrinc aranyai
– El akarok mesélni neked valamit, de nem tudom, hogy kezdjek bele. Segíts! Kérdezzél valamit!
– Mondd, mit akarsz elmesélni?
– Eh, egyszerűbb, ha elmondom, magadtól sose fogod kitalálni!
– A te észjárásodon, Lőrinc, nehéz eligazodni!
Partnereink
