Szépirodalom - próza Archives • Oldal 3 a 201-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 3007

Ilona és a természet fricskája

Mindketten szívműtét utáni rehabilitáción voltak Budakeszin a Korányi kardiológiai osztályán. Szobatársak lettek az ágyak elosztásának szeszélye jóvoltából, és a három hét alatt, amit ott töltöttek, egyfajta sorsközösségből fakadó barátság alakult ki köztük.

Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/38.

Farkas László, az Új Írás főszerkesztője helyt adott a Megkopott remények című novellámnak. Még szép, elég jól sikerült írásom, hanem hogy a következő opusom milyen kritikát kapott a Cinka Panna leveleire, az nem kifejezés.

A szigetember – VII.

„Aki a halálról beszél, lehet, hogy mind valótlanságot állít, lehet, hogy mind igazat mond. A halál dolgában mindenki illetékes, mert mindnyájan előtte vagyunk a halálnak, de a meghalás dolgában senki sem illetékes.

Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/37.

Csongvay Dezső. Hinnye, csak nem egy újabb smasszer ápoló képében! Korántsem! Dezső egyik osztálytársam volt valamikor Petrozsényben, akire Varga József Kolozsvárról hívta fel a figyelmem. Rögtön kapcsolatba léptem az öregfiúval, hiszen ismernek, tudják, milyen szívesen levelezek egykori osztálytársaimmal.

Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/36.

November 1., este hat óra az Idősek Otthonában, ahova nemrég engem is befújt a sors szele. Nem ilyen helyen képzeltem ugyan leélni hátralevő éveim, de úgy látszik, nem érdemeltem jobbat a jóistentől. Csend, így vacsora után már egy ápolónő sem rikácsol.

A szigetember – VI.

– Nekem most dolgom van, felség!
– Tedd a dolgodat, Dithyrambosz! A dolgok arra valók, hogy megtegyük őket. Egyébként, legföljebb: uram!
– De nekem elmenni való dolgom van, uram!
– Akkor eredj dolgodra, Dithyrambosz!
– De hosszú útra erednék, ha elengedsz, uram!

Székek

A négyéves forma gyermek, térdét összeszorítva a bejárati ajtó mellett ült. Sötétkék melegítőt, fűzős, magasszárú cipőt, a fején, hátul szorosra kötött, fehér kiskendőt viselt A félelem magasabb, nagyobb mindennél, és ő félt. Félt az addig átélt életétől, a bizonytalanságtól.

Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/35.

Lassan vége az ősznek, indián nyárnak, közeledik 2022 novembere. A meleg kitart: isten kárpótlása a hazánkat, Európát sújtó energiai válságért. Itt, az otthonban még fűtés nélkül is 22 °C meleg van, napon néha 28. A tervek szerint 18 °C lesz ezentúl a hivatalosan engedélyezett hőmérséklet.

Elégia

Az eső maga az elégia. A szürke égbolt a gyász, ami magából ontja a dalt eső formában. A fiatalok az utcán táncolnak rá, nem zavarja őket, hogy csuromvizesek lesznek, egyfajta boldogság, akár a pároknak, akik megállnak az időben elázni egy forró csókért.

Álombéli gyermekem

Egy éjjelen, amikor a szívem már napok óta szúrt, szorított, a vérnyomásom pedig soha nem tapasztalt magasságokban járt, nyugtalanul aludtam. Sokáig ébren vergődtem, forgolódtam, nem titkolom, halálfélelmem volt, míg a szívem össze-vissza verdesett mellkasomban.

Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/34.

 2022. aug. 30.: Mihail Gorbacsov halála. Nagy ember volt, béke az ő poraira is. Különöseb­ben nincs mit hozzátennem, mert ki volt ő a számomra? Senki, de azért elgondolkoztat, életmű­ve a peresztrojka (szerkezetátalakítás) és glasznoszty (nyíltság) kapcsán szinte felmérhetet­len.

Próféta a templomtetőn

Azon a délutánon nagy volt a sürgés a templom körül. Gyermekek érkeztek csapatosan, kipirulva viháncoltak és lökdösődtek. A felnőttek egy fiatal fenyőt díszítettek a parókia udvarán, pár asszony forralt borral kínálgatta őket. Karácsony ünnepére készülődött a város.

A szigetember – V.

„Gyermekkoromtól boldog harmóniában éltem az istenekkel. Kerestem őket, és megtaláltam őket. Minden helyzetben, minden helyen és minden időben ott voltak a közelemben. Ezt meg kell magyaráznom! Városban éltem, vagy falun, erdőben vagy folyó mentén, a zajos táborban.

Az élet és az ő apró csodái

Amikor mélyen vagyok valamiért lelkileg, mindig történik velem valami, ami felemel, ami visszaadja a hitemet abban, hogy élni jó. Fájó ízületeim miatt lassú vánszorgássá vált a járásom, és az őszi idő még fel is erősítette a tüneteket, a fájdalmat.

Szívbaj

Csöbör Vilmos munka közben egyszer csak a szívéhez kapott. Úgy érezte, lába alul kicsúszik a talaj. Szétnézett, körülötte senki sem volt, akitől segítséget kérhetett volna. A ládagyárban a múlt héten a fele csapatot kirúgták. Ő itt maradhatott, hiszen négy éhes száj várta otthon. Meg is köszönte a művezetőnek.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS