Szépirodalom - próza Archives • Oldal 3 a 183-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2734

Emberélményeim – 3.

Elérkezett a búcsú napja, órája, szeptember első hetében, ugyanis Tanítónk Pestre költözött valamelyik fiához. A szolgálati lakást záros határidőn belül át kellett adnia a következő tanítónak, negyvenegynéhány év köztisztelet kivívott, dolgos év után. Az én osztályom volt az a szerencsés közeg, amely még négy évet a tanító bácsival tölthetett, több társam nagyszüleit is ő vezette be a számok és betűk világába.

Viktor és Viktória – 12. rész

Fél óra múlva megérkeztek. A befogadó állomás egy elkerített, emeletes épületben működött, mely leginkább laktanyára hasonlított. Egyébként az is volt, egykori szovjet kaszárnya, amint utóbb Viktor is megtudta. A menekülteket az ügyeletes szociális munkás fogadta.

Vásárba ment a hold

Fürgén futott medrében a folyó, mintha kergetné saját magát. A partnál azért mindig megállt, tükröt tartott a fűzfáknak, amelyek lábujjhegyre álltak, és a tükör fölé hajoltak. A vízből felugrott egy-egy apró hal, széjjeltörte a tükröt, de a fűzfák csak bámultak, és bólogattak tovább.

Emberélményeim – 2.

Számtanból többen feleltünk a táblánál; az írásbeli műveleteket kellett megoldani. Az osztást nagyon nehézkesen, segítséggel oldottam meg, hármast kaptam, meg egy emlékezetes pofont a tanítómtól. Rettenetesen fájt a lelkem, égetett a szégyen, hogy az én szeretett tanítóm, ott az osztály előtt ütött meg, ám osztálytársnőm, aki egyesre felelt, nem kapott pofont.

Úttörőcsapat, táborok és az újság (2)

A második nagytábornak Szarvaskő adott helyet. Ez a település ma az ország legszebb falusi települése. Ez a tábor 1952-ben nyitotta meg kapuját. Innen a Bükk hegyei között izgalmas és szép gyalogtúrákat tettek meg az őrsök. Volt olyan nap, hogy Toncsi bá az őrsöknek egy-egy térképet nyomott a kezükbe és más-más területeket kellett becserkészni.

Viktor és Viktória – 11. rész

A férfi jóslata hamarabb bevált, mint gondolták: kezdett a kanász pimaszkodni a leánnyal. Hol a kezét simogatta, hol a fenekéhez dörgölődzött, persze csak úgy véletlenül. – Na, idefigyeljen, Herr Holzberger! – öntött a lány tiszta vizet a pohárba.

Kinéztem az ablakon

Hosszúpuskát 225-230 cm-re saccolom. Alkoholista. Kocsmába és valami szociális foglalkoztatóba jár néha. Dülöngélve ment hazafelé a kocsmából, meg-megállt, nagyot szívott a cigarettájába, majd rövidebb-hosszabb szünet után ment tovább. Leengedtem a redőnyt.

Úttörőcsapat, táborok és az újság (1)

Az embert élete során körbeveszi a kacatok sokasága. Már később megörül annak a bizonyos mozijegynek, amellyel lángoló szerelemmel fiatalkorában egy lányt vitt el egy moziba. Akkor – mint emléknek – óriási értéke volt. Most, hogy kinyitotta a bőröndöt és megtalálta a mozijegyet, egy pillanatra Piroska, a szerelme jutott eszébe.

Viktor és Viktória – 10. rész

Amikor reggel fölkeltek, Edömér már réges-rég elrobogott az építőtelepre, és Dorina is menni készült a színházba. – Ugyanis itt dolgozóm, mint díszlettervező – magyarázta menet közben a festőnő. – Reggeli az asztalon. Ha szükségetek van még valamire, kukkantsatok a frizsibe.

Vadlibácska

Lőrinc nagyon szerette ezt a kisvárost, ahogy csak kisvárosokat lehet szeretni. Szerette a vasútállomásról a városközpontba vezető fasort, a főtér szökőkútját, a malomtavat a tündérrózsákkal és a kövérre hízott aranyhalakkal. Szerette a Királylány szobrát, aki csibészesen ül az utcakorláton.

Viktor és Viktória – 9. rész

Viktor egy pillanatra megingott, de eszébe jutott a mogyorófavessző, s már hallani sem akart többé Zsombolyáról. Ekkor erélyesen kopogtattak a testvérek ajtaján. A házigazda! Ez is mindig akkor jön, amikor a legrosszabb passzba kerültek! – Szabad!

Viktor és Viktória – 8. rész

Eltelt egy hét. Semmi eredmény. Még csak segédmunkát sem találtak. – Nesze neked rendszerváltás, kapitalizmus, demokrácia! – kesergett az idősebb Kis-testvér. – Hiszen ez még a kommunizmusnál is pocsékabb. Hol az a rend, béke és jóllét, amiért annyi vér folyt itt nemrégen?

Szegény Róza néni…

Azt se tudtam, hogy Róza néni a világon van. Hogy egyáltalán létezik. Egy tavaszi reggelen – jó korán volt – csöngettek az ajtón, hosszan, hogy a háziak biztosan meghallják. Így csak süket csönget, gondoltam, és mentem ajtót nyitni. – Ki jöhet ilyenkor? – morgolódott apám.

Hol vagy, Luigi?!

– macskabaré fél felvonásban –
(Ködös reggel, a Kétlábú háza udvarán áll pizsamában)
Kétlábú (kiabál): Luigi! Hol vagy? Egész éjjel nem jöttél haza! Luigi!
Vörös Kandúr (kurrog, nyávog): Luigi szívem, merre jársz?

Viktor és Viktória – 7. rész

A fiatalember elrohant, Viktória pedig tovább hallgatta a rádiót. Letelt az óra, letelt kettő, de sem Viktor, sem az apja nem jelentkezett. Csak nem történt valami baj velük! – ébredt fel a lányban a nyugtalanság. A hírek szerint ugyan nincs veszély, mert a hadsereg cserbenhagyta a Géniuszt.



Archívum

Hozzászólások

DISQUS