Időszak: 2021. január
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 15.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
Mesék a Rozsdás Szélkakasból – Lantos
A Rozsdás Szélkakas egy útszéli fogadó volt. Két fenyőfa között állt nem messze a királyi kastélytól. Az ablakaiból éppen rá lehetett látni a karcsú tornyokra. A fogadóst csak Lantosnak hívták, mert senki se tudta az igazi nevét, annak ellenére se, hogy egész nap be nem állt a szája.
Kaleidoszkóp – 47.
Egy szépasszony összeverve állít be az orvoshoz.
– Mi történt?
– Csúnyán összevert a férjem!
– De hiszen úgy tudtam, hogy elutazott.
Értetlenség
Ha túl sok a kérdés és a kétség,
melyben elkopik a pillanat,
a lassú halál felőrli az érzést,
s íze, eszenciája örökre bent ragad.
Élményvers XX.
A kisipari maffia és a nagyüzemi átok.
Az egyik a pénzedért él, a másik a glóriádért.
Bölcseleti-misztikus próza – 27.
Az író negyvenes éveinek elején járt, amikor befejezte első könyvét, melyen csaknem egy évtizeden át dolgozott. Könnyen talált hozzá kiadót, mivel ő maga állta a kiadás költségeit, tehetős lévén. Arra számított – nem alaptalanul –, hogy a könyv feltűnést fog kelteni.
Zúzmaracsipkés ágak
Ma kora reggel még köd gomolygott
a házak között, szürkén szürke volt
minden, és az utolsó őszi falevelek
zúzmaracsipkét ringattak az ágakon
„A zene és a pedagógia: életem értelme.” – In memoriam Dobos László (1932-2021)
A napokban elhunyt Dobos László neves pécsi karnagyra, zeneszerzőre és pedagógusra emlékezünk, ki évtizedeken keresztül Pécs zenei életének meghatározó alakja volt, s emellett pedagógiai, hitéleti munkássága is igen jelentős. Hatalmas munkabírása, a közösség iránti elköteleződése példaértékű életutat, s nagy hiányt hagyott maga után.
Tévéhallgatás és társai
Azt már jó pár évvel ezelőtt közzétettem, hogy tévéfüggő vagyok. Na, nem annyira, hogy pár nap kihagyás esetleg tűnetekkel járna. Csak a megszokás miatt.
Fiaim
Montázs a múltból:
fiaim a kitárt ablaknál állva
az elvonuló felhőkkel barátkoznak,
szavaikban vibrál a végtelen.
Töprengés új év ürügyén
Valahogy hinnem kellene abban,
hogy ez az év is biztosan enyém,
s csillagra szögelt idődarabban
csaljon, ahogy Kolumbuszt a remény.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 23. rész
Kezdjük ezt a részt a dalosverseny fontos szereplőinek, a szakmai zsűri tagjainak fölsorolásával. Id. Ábrányi (Eördögh) Kornél zeneszerző, zeneíró, az országos szervezet titkára (1822-1903), Bartay Ede zeneszerző, zenepedagógus (1825-1901), Engeszer (Engesszer, Engesser) Mátyás karnagy, zeneszerző (1812-1885), Hubay (Huber) Jenő hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus, az MTA tb. tagja
A megélt változás
Négy nap telt el. Nehezen indult el a fővárosból. Olyan volt, mint egy gránit oszlop. Nem lehetett kimozdítani. A város volt a minden, ott született. Most mégis ide ebbe a faluba költözött. Nem egyedül. A feleségével. Itt lakást kaptak, kétszobásat. Nem az övék volt, szolgálati.
Köszöntő
Adjon Isten minden jót:
Legyen jobb, mint eddig vót!
Adjon nekünk eleget,
Télen szobát, meleget
Híres írók, híres házak
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia 1957-ben Albert Camus-nek ítéli oda az irodalmi Nobel-díjat. Ennek összegéből 1958-ban az író a festői Lourmarinben megvásárol egy impozáns házat. Az író lánya, Catherine így emlékezik vissza a ház megvételére: „1958-ban talált rá. Emlékszem, egy ködös, enyhe szeptember volt.
Partnereink
