Szépirodalom – próza
Igaz tükör
Hol volt, hol nem volt, az üveghegy közelében, de a nagy besárlóközponton túl, egy oldalsó útról nyílt Dörmögő Miksa királysága. Nem volt nagy, de ahhoz éppen elegendő, hogy igazi királyság legyen, benne királyi palotával, udvartartással és alattvalókkal. Dörmögő Miksa királyt megfontolt, igazságos királynak tartották, csak az volt a baja, mielőtt döntött volna valamilyen ügyben, előtte mindig dörmögött, megjegyzéseket tett, de végül mégis igazságos volt.
Máriskó és a tékozló fiú
Egyik napon valami nyim-nyám ügyön úgy felpörögtem, hogy üvölteni lettem volna képes. Éreztem, ha most rögtön le nem lépek, valami a lakásban csúnyán megfizet érte. Így aztán nagy sebbel-lobbal kiültem a kapu előtti padra csillapodni. Nyolcvanesztendős szomszédasszonyom, Máriskó, egy darabig kendője csücskét rágcsálva odaátról mustrálgatott.
Tanyavilágban
A hároméves forma kicsi lány kint állt a tanya udvarán, sötétbarna haja kócosan keretezte sápadt arcocskáját, bokáig érő hálóingében fázott kicsit, megborzongott. Kora reggel szökött ki az ágya akol melegéből, hogy barátaival, a kismalacokkal beszélgessen.
Az emberek lelkét meg kell simogatni
Bizonyára ott ül az angyalok között B. Marika, egykori napközis társam. Anyámkorabeli, testes asszonyság volt, akit még magánéletének keservei sem gátolták meg abban, hogy az iskolán kívül rekessze gondjait, mindenkihez legyen türelmes, kedves szava.
Éber Szarka és a szemafor
A pályaudvar hét vágánya eléggé hosszan nyúlt el a város szélén. Ahol a váltók voltak, ott volt egy kis bódé, ebben ücsörgött éjjel-nappal, felváltva egy kékruhás vasutas, piros zászlóval. Neki az volt a dolga, hogyha jött egy vonat, akkor a forgalmi irodából ide telefonáltak és megmondták, melyik vágányra jön. A vasutas, pedig különböző karok le és felhúzásával állította a váltókat, meg a jelzőt, hogy szabad a vonatnak bejönni, vagy éppen ott, várakozni kell, kint a jelzőnél.
A gyerekkocsi
A címet olvasva bizonyára majd sokan arra gondolnak, hogy valami különleges babakocsiról mesélek majd, pedig egészen másról lesz szó. Ha valakinek ismerősnek tűnik a történet, akkor az nem a véletlen műve. A hatvanas évek végén járunk az időben.
Hogy választunk könyvet…
A könyvtárba menekült. Odakint – a decemberi külső sötétségben – havas eső szitált. Az ősz és tél között, egy nyomorúságos tranzitzónában ázott a város. Valamilyen könnyed tárca-kötetre fájt a foga. Hétköznapi semmiségekről, semmiségnek tűnő hétköznapokról szeretett volna olvasni.
Bukfenc
– Egy, kettő, egy, kettő…! Mellet ki, térdeket föl! A sasorrú, enyhén pocakos tanár gyönyörködve mustrálta egyik tanítványát. A lány tizenöt éves volt, bogárszemű, combjai izmosak, csípője enyhén ívelt. Beck ötven, ehhez képest elég jól bírta magát. Fiatalosan járt, mozgott, beszélt.
Csupa könny
Az ázott fa illata… Öntözéskor kifolyt a víz a műanyag „cserepekből”, amiben a hamisciprusok nézegetik egymást, kicsi patak a kerek fa asztalon, töröljünk vizet a fáról és máris a nedves fa nehéz levegője, poros kigőzölgése, mint az iskolában nagytakarításkor, amikor anyu törölte a port.
Hidegre szerelve
Tibi ott ült a Budai úti kiskocsma bejárat melletti kis asztalánál. Úgy foglalt helyet, általában reggel hat óra körül, hogy a bejárattal szemben ült. Így legalább látta, hogy ki jön be egy felesre, fröccsre vagy éppen sörre, mert a pult is kézre volt tőle, csak félrefordította a fejét és mindjárt látta, ki mit kért.
Kedves tanárnő!
Jogos felháborodásomban írom e levelet. Teszem ezt most, egy nappal a történtek után, mert előbb meg kellett nyugodnom. Garantálom, hogy ezt nem teszi ki az ablakba! Nem tudom megérteni, milyen kivételes rosszindulat és kegyetlenség vezérelte magát akkor, amikor Noelnek egyest írt be irodalomból.
A technikai fölény
Az Urál hegység egy eldugott völgyében éppen alkonyodott. A hatalmas fenyőfák között szél fújta a havat, ágak ropogtak, lombok suhogtak, az erdő jéghideg sóhaja elnyelt minden más zajt. Itt – a vadon közepén – két borostás fickó ücsörgött egy tábortűznél. Melengették fáradt, sajgó tagjaikat.
Segítség, hívjatok pszichológust!
Tibit azzal hozták a rendelőmbe, hogy reggeli közben rumlit rendezett a menzán. Követelte, hogy ismét Botival ehessen, mármint reggel, délben és este is csak ő, a legjobb – és egyetlen – barátja üljön az asztal túloldalán, úgy ahogy azt két éve minden nap változatlanul tette.
Nyúltenyésztés
A pályázati felhívást az após hozta munkahelyéről. Mutatta a lányának, Piroskának, nézzék meg a férjével, mert lakást is ajánlanak. Zöldi Sándor, a férj, aki eléggé későn nősült, két évvel ezelőtt, huszonnyolc éves korában, felesége, Piroska pedig huszonöt éves volt, amikor kimondta Sanyinak az igent.
Szellemidézés
Úgy tartják, a reggel, az újrakezdés ideje. Ezekben a korai órákban rendszerint üres a kis lezuttyant sarki presszó a maga húsz négyzetméterével, pár hervadt, parányi asztalával, ahol zavartalanul lehet jegyzetelni egy csésze tea, vagy egy habos kávé mellett. Persze, ez nem mindig van így.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások