Szépirodalom – próza
A viharban is kell létezni – 7.
Az országban nagy átalakulások és politikai csatározások voltak. Rákosival az élen javában folyt a proletárdiktatúra kiépítése. Megjelent a személyi kultusz és a félelem, mindenkit figyeltek és mindenki gyanús volt. Vidéken erőszakkal szervezték a tsz-t, járt a végrehajtó.
Mellékvágány
Egy éve már, hogy a csávaműhelyben dolgozott. Mindig úgy érezte, egy helyen nem bírja ki sokáig, tovább kell mennie. A második munkakönyve is majdnem megtelt már. Egyszer elhatározta, összeszámolja, hány helyen dolgozott, de képtelen volt rá. Többször végiggondolta, de úgysem lenne annak semmi jelentősége.
A beretvás gyilkos
Jóképűnek mondott, negyvenes, munkájára igényes, gazdag fantáziával megáldott beretvás gyilkos áldozatát keresi lehetőleg csinos, fiatal hölgy személyében. Ha hirdetésem felkeltette az érdeklődését, ne habozzon! Jelentkezéseket „Profi munka” jeligére a szerkesztőségbe várok.
Az a szép, kényelmes jövő!
Egy különösen nehéz nap után, amikor a munkahelyemről buszoztam haza, arra gondoltam, hogy hála a tudományos fejlődésnek, mennyivel kényelmesebben fogunk élni a jövőben, mint ma. A nehezebb munkákat robotok végzik, gyorsabb lesz a közlekedés.
Viktória története
A délelőtti órákban kevesen voltak a játszóházban. Ráérő kismamák és nagymamák hozták el a kisebb gyerekeket, a nagyobbak reggel iskolába mentek, hiszen a nyár még csak most kopogtatott az ablakokon. A május hűvösebb volt a megszokottól.
A viharban is kell létezni – 6.
A háborúnak vége, tavasz és béke van. A menekülteket hazaszállító vonat lassú tempóban közelített a határ felé. Az amerikai Pullman vagonokból összeállított szerelvény egy 424-es mozdonnyal ellátva hozta haza az Ausztriában semleges zónából összegyűjtött magyar állampolgárokat.
Srácok a térről
Délután negyed öt lehetett, amikor Hámori Géza találkozott a téren Varga Péterrel. Mind a ketten most jöttek haza a melóból. Hámori fáradtnak érezte magát, pedig nem dolgozott olyan különösen sokat. Csak az idegeskedés, az csipkézte szaggatottra idegeit. Az utóbbi időben elég nagy a hajtás.
Kütyüvilág
Hatvanas születésű embertársaim még végtelen békességben éltek. No, nem, mintha soha nem tapasztaltak volna vitát, veszekedést, rosszindulatot! A békesség a körülöttük lévő világból is fakadt! Ha kapcsolatot akartak tartani egy-egy embertársukkal, levelet írtak neki és várták a választ.
Emlék
Lélekszakadva menekült a fák között. A füle mellett puskagolyók húztak el, némelyik hangos csattanással egy fa törzsébe csapódott. A lehulló ágak és a körülötte repkedő szilánkok véresre karmolták az arcát és a kezét. A homlokáról csorgó, sós veríték ködfátylán keresztül alig látott valamit.
Az elfelejtett hercegnő története
A Himalája hegyóriásainak védelme alatt kétezer-hatszáz évvel ezelőtt egy mesésen gazdag királyság húzódott meg. Az örök hó birodalmának ékköve a zafírszínű hagymakupolákkal díszített, márványoszlopokkal szegélyezett a Rohini folyóra néző palota volt.
A viharban is kell létezni – 5.
Kronawitten szobrai – Délután 5 óra körül járt az idő. 1945 áprilisa volt, katonai szerelvényen ültünk és robogott a vonatunk – valahol Linz felé Ausztriában. A vonaton részben sebesült katonák, részben magyar menekültek és menekített bútorok voltak.
A költözés
Dávid nagyon rossz hangulatban érkezett a térre. Fél hat lehetett, mert már szürkülni kezdett. Őszintén, semmihez sem volt kedve. Ez a depresszió már hetek óta kergette, de nem tudta megfejteni az okát. Ez nem természetes, tudta ezt jól. Egy huszonnyolc éves srácnak nincs erre semmi oka.
Baba
– Na egyél, kislány! Egyél már! – Hagyd már békén! Nem látod, hogy halálra van rémülve? Minek hoztad ide? – Nem hoztam, magától jött. Követett, mint egy kiskutya. – A kóbor kutyákat el szokták zavarni, nem? Még csak ez hiányzott! Most jöttünk, alig három hete.
Bolondéria
Ül a bolond a járdaszegélyen és röhög. A járókelők épp csak nyugtázzák egy pillantással, hogy nincs ki mind az összes kereke, aztán sietnek útjukra. A bolond már csak ilyen: roppant murisan fogja fel a dolgokat, azon is képes vihogni, hogy horgas a kisujja.
Álomnapló (részletek) – 15.
Nem tudom kórházban, vagy menedékhelyen vagyok. Hatalmas, sötét teremben három oszlopban helyezkednek el az ütött- kopott vaságyak, azokon vékony párna és takaróként összehajtogatott szürke pokrócok, külön örömmel tölt el, hogy az én pokrócomon fehér huzat is van, így nem bántja a bőrömet.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások