Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár - Part 2
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 1985

A viharban is kell létezni – 7.

Az országban nagy átalakulások és politikai csatározások voltak. Rákosival az élen javában folyt a proletárdiktatúra kiépítése. Megjelent a személyi kultusz és a félelem, mindenkit figyeltek és mindenki gyanús volt. Vidéken erőszakkal szervezték a tsz-t, járt a végrehajtó.

Mellékvágány

Egy éve már, hogy a csávaműhelyben dolgozott. Mindig úgy érezte, egy helyen nem bírja ki sokáig, tovább kell mennie. A második munkakönyve is majdnem megtelt már. Egyszer elhatározta, összeszámolja, hány helyen dolgozott, de képtelen volt rá. Többször végiggondolta, de úgysem lenne annak semmi jelentősége.

A beretvás gyilkos

Jóképűnek mondott, negyvenes, munkájára igényes, gazdag fantáziával megáldott beretvás gyilkos áldozatát keresi lehetőleg csinos, fiatal hölgy személyében. Ha hirdetésem felkeltette az érdeklődését, ne habozzon! Jelentkezéseket „Profi munka” jeligére a szerkesztőségbe várok.

Az a szép, kényelmes jövő!

Egy különösen nehéz nap után, amikor a munkahelyemről buszoztam haza, arra gondoltam, hogy hála a tudományos fejlődésnek, mennyivel kényelmesebben fogunk élni a jövőben, mint ma. A nehezebb munkákat robotok végzik, gyorsabb lesz a közlekedés.

Viktória története

A délelőtti órákban kevesen voltak a játszóházban. Ráérő kismamák és nagymamák hozták el a kisebb gyerekeket, a nagyobbak reggel iskolába mentek, hiszen a nyár még csak most kopogtatott az ablakokon. A május hűvösebb volt a megszokottól.

A viharban is kell létezni – 6.

A há­bo­rú­nak vé­ge, ta­vasz és bé­ke van. A me­ne­kül­te­ket ha­za­szál­lí­tó vo­nat las­sú tem­pó­ban kö­ze­lí­tett a ha­tár fe­lé. Az ame­ri­kai Pullman va­go­nok­ból összeál­lí­tott sze­rel­vény egy 424-es moz­donnyal el­lát­va hoz­ta ha­za az Auszt­riá­ban sem­le­ges zó­ná­ból össze­gyűj­tött ma­gyar ál­lam­pol­gá­ro­kat.

Srácok a térről

Délután negyed öt lehetett, amikor Hámori Géza találkozott a téren Varga Péterrel. Mind a ketten most jöttek haza a melóból. Hámori fáradtnak érezte magát, pedig nem dolgozott olyan különösen sokat. Csak az idegeskedés, az csipkézte szaggatottra idegeit. Az utóbbi időben elég nagy a hajtás.

Kütyüvilág

Hatvanas születésű embertársaim még végtelen békességben éltek. No, nem, mintha soha nem tapasztaltak volna vitát, veszekedést, rosszindulatot! A békesség a körülöttük lévő világból is fakadt! Ha kapcsolatot akartak tartani egy-egy embertársukkal, levelet írtak neki és várták a választ.

Emlék

Lélekszakadva menekült a fák között. A füle mellett puskagolyók húztak el, némelyik hangos csattanással egy fa törzsébe csapódott. A lehulló ágak és a körülötte repkedő szilánkok véresre karmolták az arcát és a kezét. A homlokáról csorgó, sós veríték ködfátylán keresztül alig látott valamit.

Az elfelejtett hercegnő története

A Himalája hegyóriásainak védelme alatt kétezer-hatszáz évvel ezelőtt egy mesésen gazdag királyság húzódott meg. Az örök hó birodalmának ékköve a zafírszínű hagymakupolákkal díszített, márványoszlopokkal szegélyezett a Rohini folyóra néző palota volt.

A viharban is kell létezni – 5.

Kronawitten szobrai – Dél­után 5 óra kö­rül járt az idő. 1945 áp­ri­li­sa volt, ka­to­nai sze­rel­vé­nyen ül­tünk és ro­bo­gott a vo­na­tunk – va­la­hol Linz fe­lé Auszt­riá­ban. A vo­na­ton rész­ben se­be­sült ka­to­nák, rész­ben ma­gyar me­ne­kül­tek és me­ne­kí­tett bú­to­rok vol­tak.

A költözés

Dávid nagyon rossz hangulatban érkezett a térre. Fél hat lehetett, mert már szürkülni kezdett. Őszintén, semmihez sem volt kedve. Ez a depresszió már hetek óta kergette, de nem tudta megfejteni az okát. Ez nem természetes, tudta ezt jól. Egy huszonnyolc éves srácnak nincs erre semmi oka.

Baba

– Na egyél, kislány! Egyél már! – Hagyd már békén! Nem látod, hogy halálra van rémülve? Minek hoztad ide? – Nem hoztam, magától jött. Követett, mint egy kiskutya. – A kóbor kutyákat el szokták zavarni, nem? Még csak ez hiányzott! Most jöttünk, alig három hete.

Bolondéria

Ül a bolond a járdaszegélyen és röhög. A járókelők épp csak nyugtázzák egy pillantással, hogy nincs ki mind az összes kereke, aztán sietnek útjukra. A bolond már csak ilyen: roppant murisan fogja fel a dolgokat, azon is képes vihogni, hogy horgas a kisujja.

Álomnapló (részletek) – 15.

Nem tudom kórházban, vagy menedékhelyen vagyok. Hatalmas, sötét teremben három oszlopban helyezkednek el az ütött- kopott vaságyak, azokon vékony párna és takaróként összehajtogatott szürke pokrócok, külön örömmel tölt el, hogy az én pokrócomon fehér huzat is van, így nem bántja a bőrömet.



Archívum

Hirdetés