Szépirodalom – próza
Mózs néni
A Budai úton egy szürke ház falán ott állt a tábla, már vagy negyven éve: Mózs Ferenc lakatos. Az öreg, mert már az volt, arról híresült el, hogy számára a vas olyan anyagnak minősült, amiből bármit lehet csinálni. Hegeszteni, fúrni, esztergálni, amit csak akar az ember. Ezért, bárhol látott, talált egy vasdarabot, azt hazavitte műhelyébe. – Jó lesz majd valamire! – felkiáltással.
Fonák-tünet
Nem baj, ha rágyújtok? Tudom, nem lenne szabad, de megnyugtat. Hogy? Persze, persze a tűzjelző. Rendben, akkor majd utána. Hol is kezdjem? Huszonhárom múltam, amikor először elkapott. Akkor még nem tudtam, hogy micsoda, csak a látásom ment el, illetve egy nagy homályfolt jelent meg a látómezőm közepén.
A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 77. rész
Még akart valamit mondani, amikor a tévé adását megszakítva a következőket közölte: Kedves nézők! Most kaptuk a hírt a xanaxi obszervatóriumból, hogy a Föld felé 40 km/s sebességgel nagy kiterjedésű meteorraj közeledik. Az ütközés valószínűsége 50%.
Bozont élete – ahogyan ő elmeséli (1. rész)
Bozont a nevem, ötéves fiú kutya vagyok, és szeretett gazdáimmal élek. Tudom, hogy a gazdám, Árpi megírta az életem történetét, de elhatároztam, hogy én is szót kérek, és a kutya fejem gondolatait és érzéseit leírva biztos tudok újat mondani. Fogadjátok szeretettel írásomat.
Piros pöttyös lakodalom
Zankó Misi huszonhat éves lett, amikor először fordult meg a fejében, nősülni kellene. Mert ugye a legényélet szép, szép, az ember független, azt tesz, amit akar, oda megy, ahová a lába viszi. De aztán egy idő után tele van buktatókkal.
A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 76. rész
Bárcsak maradhatnánk! – fohászkodtam magamban. Csak akkor bizonytalankodtam el némileg, amikor a tévékamerák milliónyi, föld alól előmászó albínóra irányultak. – Békét! Egyenlőséget! Kenyeret! – ordították összeölelkezve a földfelszíni albínókkal.
Bozont története – 12. rész
Ez egy friss megtörtént eset, de mi, az emberi lények nem értjük Bozinak ezt a cselekvését – nem baj, ő biztosan tudja a „miértet”. Bozont nagyon szeret labdázni, egy igazi labdaművész, hogy miért éppen a teniszlabda a kedvence, az talán azért van, mert remekül pattan.
Osztrák körút
Kovács József és felesége, pontosan 1969-ben ült fel egy IBUSZ buszra az Engels téren. Osztrák körutazás volt a cél. Állomások: Salzburg, Salzkammergut, Stájer Alpok, Semmering, Graz, Bécs és vissza Budapestre. Az elsők között lépték át a vasfüggönyt, amikor Hruscsov politikáját követően Kádárék is lazábbra fogták a gyeplőt.
A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 75. rész
A robotok, pardon, kiborgjaim kitörő örömmel fogadtak. – Elképesztő! – ámult el édesanyám. – Már sok robotot láttam már, de a tieid mindegyiknél emberibbek. Jézusom, ezek a szörnyetegek is robotok? – rezzent össze, amikor Panthera meg a társai is előbukkantak.
Szilvaágyon érlelt pálesz
Egy igazán gazdag, „hazai” ebéd elfogyasztását követően átvonultunk a perzsaszőnyegektől süppedő nappaliba, ahonnan tökéletes rálátás nyílt a Mexikói-öbölre. A hatalmas üvegfal túloldalán a smaragdzöld tenger apró hullámai futottak a part vakítóan fehér homokja felé.
A meglepetésparti
Hát igen. Meglepetésparti. Pont úgy, mint az amerikai filmekben. Elbújunk a sötét teremben miközben megpróbálunk nem röhögni, és amikor ők gyanútlanul bejönnek, a kellő pillanatban felgyulladnak a lámpák, mi eléjük ugrunk, és jól megijesztjük őket: látjátok mennyi idősek lettetek?!
Álomnapló (részletek) – 14.
Estefelé a tavaszi nagytakarítás utolsó fázisa gyanánt előveszem a ritkán használt edényeimet, étkészleteket és a konyhai szekrényben fellelhető poharakat, átmosom, törölgetem mind, csak ragyogjanak. Szomszédasszonyom beszól hozzám, csodálkozik, hogy mennyi tányérom, tálam van, akár egy étteremben.
Bozont története – 11. rész
Bozontot egy nap háromszor visszük le sétálni vagy játszani. Most bele akartam kezdeni a séta elmesélésébe, leírásába, de odajött hozzám Bozont, és kérte, követelte, hogy ő szeretné elmondani a történteket, és én ezt megértettem, elfogadtam, és átadom neki a szót.
A jutalom
Vető József ezen az őszi szombati napon ott ült a ház emeleti folyosóján és cigarettázott. Ötvenkét éves, napbarnított, szikár alakja férfiassá tette. Drótkeménységű hajára volt büszke, amely napjainkra elveszítette fényét és sötét színét. Egy kicsit úgy tűnt, mintha lisztet szórtak volna egy pillanatra a fejére.
Azok a szép, hosszú sorok
Szemüveges, hetven körüli nénike mustrálja a pláza polcait. Megtapogat minden dobozt, forgatja a befőttesüvegeket, idegesítően recsegteti a celofánzacskókat. Fiatalember közeleg a polchoz, szinte vaktában leemel két ikrás dobozt és egy csomag kekszet, s máris rohanna tovább.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások