Szépirodalom – próza
Tüskések
Október eleje táján hallottam először a gyanús mocorgást. Éppen raktuk halomba a téli tűzifát, amikor a csűrben raktározott szénakazal gyanúsan zizegni kezdett. Akkor úgy tettem, mintha semmit sem hallottam volna, de később, miután a család elvonult, ismét hátralopóztam.
Álomnapló (részletek) – 19.
Utazok nagy céltalanul, mintha a 24-es villamoson ülnék – nyár van tűz a nap és hiányzik a villamos teteje, így még nehezebb elviselni a forróságot. Rendíthetetlenül ülök, elhatározom, hogy kibírom az Orczy térig, az új buszon jobb lesz a helyzet, ott működik a klímaberendezés.
Nyári meló
Az a májusvégi nap emlékezetes lett az egész életünkre nézve. Apánk behívott bennünket a ház hátsó szobájába, amely öcsémmel, a mi gyerekszobánk volt. Én akkor végeztem a nyolcadik osztályt, öcsém a hatodikat. Az öreg nem volt ünnepélyes csak egyszerű tényként közölte velünk, hogy június elsejétől egy hónapra, nála, a vasútnál fogunk dolgozni.
Ezek a nyuggerek… (9.)
Nyugdíjba vonulásomat akceptálandó, pár perccel tizenhét óra után megállt karórám mutatója. Gondolom, ezen gesztusával a műszak végét jelezte, meg azt, hogy egy nyuggernek nem kell már méricskélnie az időt. Nem oda Buda.
A két bőrönd
A hatalmas, üres telken már évek óta nem kaszált senki. A gyerekek mindig ott játszottak nyaranta. Élvezték, ahogy elrejti őket a két méter magas dzsumbuj. Ez volt a dzsungeljuk, amit mindig és mindig fel kellett fedezniük. Mert a vadon már csak ilyen. Sok benne a felfedeznivaló.
Az üzenet
A gondolat, hogy pap lesz úgy szivárgott be az életébe, mint a küszöb alatt átkúszó gomolygó füst. Először csak érezte a maró illatot az orrában, aztán látni is kezdte. Az Úr ezernégyszázhuszonhetedik esztendejében nem volt könnyű az élet.
Ezek a nyuggerek… (8.)
A meggazdagodás útjára lépek.
Előzmények.
Mint előrelátó nyugger, fogyókúrába kezdtem.
A meggyfa
A Nemzetek Kertjében minden népnek van egy fája. A mi népünk fája egy meggyfa. A fa cigánymeggyet terem, a fáradt vándorok, vagy a kiégett szívű nők jól lakhatnak a bőséges terméséből. Azok, akik letelepednek alá és a fülébe súgják a bánatukat, biztosak lehetnek benne, hogy nem adja tovább.
Az utolsó sárkány
Valahol mélyen, több száz, ezer ölre a föld alatt élt egy sereg gyíkszerű hüllő. Akkorák voltak, mint a vadászkutyák. Testüket pikkely borította, végtagjaik karmokban végződtek, két-három vagy még ennél is több fejük nőtt és olyan szárnyuk, mint a denevéreknek.
Ezek a nyuggerek… (7.)
A ’zördög nem alszik.
Én is csak igen keveset.
Ebből fakadóan, ma hajnalban újabb isteni szikra pattant ki a fejemből.
Kabak-hegy árnyai – 4.
Három nap múlva, egy szeles estén újra összegyűltek az emberek az Északi-kapu előtt. Többség fáradt volt, mert az elmúlt napokban a két gyereket keresték a városban és a környező réteken. A főbíró azon az emelvényen állt, amin a telihold estéjén.
Rendhagyó prémium
Gyula bácsi az évei szerint a hetvenhez közeledett. Ősz hajával, mokány termetével, piros arcával jó egészségnek örvendett, legalább is ez volt a látszat. Az volt az elfoglaltsága, vagy éppen munkája, hogy a vállalkozó vej szerviztelepén olyan udvarosi feladatot lásson el. Így döntött a családi tanács, amikor látták, hogy Gyula bácsi a lakótelepi lakásban nem találja helyét.
Az utolsó utas
Mikor bekattogott az utolsó villamos a hegy alá, fáradtan maga alá húzta kerekeit, s elpihent éjszakára. A szolgálatos kuvasz nézte egy darabig a magányos utolsó utast, amikor ráfordult a klinikához vezető erdei útra. Aztán ásított egyet, s visszamászott a házába.
Ezek a nyuggerek… (6.)
Idáig konszolidált életet éltem.
Muszáj volt alkalmazkodnom az egyenszürke tömeghez.
Most fel szeretném szabadítani magam.
Kabak-hegy árnyai – 3.
– Most tényleg le akarsz rajzolni? – kérdezte a sárkány Xiliát. – Igen, és megköszönném, ha mosolyognál. Nem, nem, ez vicsorítás. Rejtsd el a fogaidat, és kétoldalt húzd szét a szádat! A sárkány megtette ezt. A lány ránézett a zöld szemeivel, kissé oldalra fordította a fejét.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások