Azt már jó pár évvel ezelőtt közzétettem, hogy tévéfüggő vagyok. Na, nem annyira, hogy pár nap kihagyás esetleg tűnetekkel járna. Csak a megszokás miatt.
Négy nap telt el. Nehezen indult el a fővárosból. Olyan volt, mint egy gránit oszlop. Nem lehetett kimozdítani. A város volt a minden, ott született. Most mégis ide ebbe a faluba költözött. Nem egyedül. A feleségével. Itt lakást kaptak, kétszobásat. Nem az övék volt, szolgálati.
(Húgomnak szeretettel) 13 óra 45 perc. Időjárás és vízórajelentést olvasunk fel. Kontinensünk időjárását két nagy kiterjedésű légköri képződmény határozza meg – harsogta a Petőfi rádió a nyári szünet utolsó napjaiban a panellakás konyhájában kuksoló gyerekeknek.
– Jó napot kívánok! Zombor Pál igazgató urat keresem.
– Zombor Pál, jó napot kívánok.
– Bocsásson meg, amiért zavarom. A nevem Porkoláb Mária.
– Porkoláb Mária? Porkoláb… és… Mária? De… Nem…?
A szénégető – Alig hajnalán ifjúkoromnak csak mosolygok első verseskötetem sikerén, becsvágyamra gondolva: megírni a tökéletes verset, mely magában foglalja a világirodalom összes megírt és még megírásra váró versét – ami következésképp a költészet végét jelenti.
Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen innen, de a nagy bevásárlóközponton túl, élt a hatszögletű ország királya, a jó étvágyú Boldog Bódog. Kedvenc csemegéje a szilvás gombóc volt. Ebből minden héten főztek legalább egyszer, egy nagy kondérral. Ilyenkor a király jól megtömte a gyomrát és ebéd után kiült a palota erkélyére és ott gondolkodott.
Dodó bohócot már régen nem hívták Dodónak, és bohócnak is már csak az öreg cirkuszi emberek tartották. Mostanában úgy hívták újra, ahogy hatvan és egynéhány évvel ezelőtt megkeresztelte a külső-rákosmezei pap: Csuri Jóskának. Pedig a Dodó név végigkísérte az életét.
Samó Zoliék Tündérmajorban laktak, félórányi járásra tőlünk, a kisvárostól, ahova nagyapámékat 1956 után költöztették. A neve a mesék birodalmát idézte a gyerekekben, de a felnőttek csak ritkán emlegették. Inkább csak tanyának nevezték. A háború mély sebeket hagyott a városon.
Másfél perces novella – Nyáron történt, a kórházban, ahol az a szokás, hogy házaspárokat közös szobában helyeznek el. Mindketten megkapják a szükséges kezeléseket, és még segíthetik is egymást, nem kell aggódniuk az otthon maradó társ miatt. Jó megoldás ez.
A férfi hetvenéves születésnapján számot vetett az életével, és arra a következtetésre jutott, hogy elhibázta. Fohásszal fordult Istenhez, hogy újrakezdhesse. Mert becsületben őszült meg, Isten irgalmas volt hozzá, és meghallgatta a fohászát. – És honnan szeretnéd újrakezdeni? – kérdezte tőle.
Nem titok, Baján jártam, illetve Mezőkovácsházáról átkerülve, folytattam a gimnáziumot és ott érettségiztem 1956-ban. Ez az időszak a múlt század ötvenes éveinek bizarr és kissé félelmes időszakában zajlott. Apám, aki a vasút szolgálatában kötelezte el magát, még 1942-ben orosházi kovács mesterségét a Csorvási útról, MÁV pályamesterségre váltotta át. Ennek a váltásnak többoldalú magyarázata is van.
Peták Rudolf frissen végzett állatorvosként került a faluba. Sok volt a munka, de mi az egy életerős fiatalnak? Maradt ideje, energiája szórakozásra is. Ki is használta azt a kevés lehetőséget, amit a falu nyújtott. Eljárt a presszóba, bálokra, azután lagzikba, szüreti mulatságra is.
Viktor gondolatban megveregette a vállát, amiért már napokkal korábban nekifogott a bevásárlásnak. Három napjába telt, mire beszerzett mindent, ami a tökéletes ebédhez kell. Le akarta nyűgözni Emiliát. A nő fenyőillatba burkolódzó lakásába lépve először is megszabadult a szatyroktól.
Havat fakasztani képes szürkület ült a tájra. Táj? Hatalmas panelházak erdeje, kert sehol, néhány már lombját vesztett fa próbálja túlélni a mindennapi borzalmakat. A büdös levegő, a kevés fény, a sok karcolás a kérgen, de az már meg se kottyan, a gallyszaggatások, levéltépkedések monotóniája semmi újat sem hoz.
Másfél órás előadásban fejtegeti a Professzor, mennyire kusza és irányvesztett a mai irodalom állapota s miféle mélytengeri kalandba bocsátkozik az a kritikus, aki netán véleményt szándékozna mondani egyik vagy másik alkotásról. Hiszen manapság lakatos vagy háziasszony épp úgy forgathatja tollát.
Legutóbbi hozzászólások