Hetedhéthatár | Szépirodalom – próza
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 1564

A bennünk lévő szeretet

A kislány vállát lehúzza a nehéz iskolatáska, ahogy az őszi délutánon hazafelé baktat. A gondolatai elkalandoznak, sorra veszi a mai napját, a barátaitól hallott vicceken újra mosolyog. – Te mégis mit nevetsz?

A Gazda vasárnapja

Lassú, nyugodt léptekkel sétált végig a falu főutcáján, és betért a templommal szemben lévő kocsmába. Sarkig tárta az ajtót, nehogy elkerülje a vendégek figyelmét, hogy megérkezett. Vendégek… No, igen.

Ha egy nő igazán szeret…

Itt a tavasz, ami természetesen a szerelem ideje. Erre a gyönyörű Valira is hatással lehet ez az évszak, a madárcsicsergéseivel, a virágillataival, mert azt hiszem, hogy szeret engem. Bár van barátja, és azzal úgy csókolóznak a folyóson, mintha fizetnének ezért.

Oszt

Reménykedtünk. Oszt jött a hír. Igaz nem hirdette a Mahir (tudod, feledésbe merült a szakmád, ma már nincsenek betűöntők), pedig számunkra ez ma (szomorú) hír. Gondolom sosem szántad plakátra, hirdetőoszlopra a képmásodat, nem akartál képviselő lenni.

A húsvéti nyuszi

Nagyapám majdnem minden tavaszon hozott egy vadnyulat a szőlőből. Hogyan fogta, hol szerezte, soha se tudtuk kideríteni. Amikor kérdeztük, hamiskásan elmosolyodott, és csak annyit mondott…

A motor

Török tekintete büszkén cirógatta körül fia karcsú alakját. Kicsit sovány a kölyök, de szívós – állapította meg tárgyilagosan. Apja fia: napbarnított bőr, arányos formák… – Gyere a vízbe, apa! – Rögtön, fiam, rögtön!

Ami/aki fontos nekem…

Drágám, az igazán fontos dolgokat igazából nem láthatod. Nem látod a törődést, mégis tapasztalod, egy mosolyban, egy egyszerű kérdésben, vagy egy kedves bókban is ott van. A tudat, hogy törődnek veled, része az életednek.

A betörő és az író

Egyik éjjel a betörő megjelent az író házában. Az író épp írt valamit, éjfél körül zajt hallott az előszobájában, felkelt tehát a monitor elől, kilépett a dolgozószobájából, és rövidesen szembetalálta magát a betörővel.

Nyúlház

A kert végében állt, és a rozsdás kerítésdróton tátongó lyukakat nézegette. Arra gondolt, hogy az is olyan, mint az ő élete. Ki-be járkál rajta mindenféle kóbor kutya, idegen macska, meg így húsvét környékén akár még az eltévedt húsvéti nyuszi is.

Mosolyogjon!

Péntek esti bevásárlás egy nagyáruházban. Épp összesítem magamban a megvásárolandók listáját – most kivételesen megpróbáltam megjegyezni a bevásárlólistát – és közben már megközelítettem a kasszasort.

Donna Viola akasztása

– Rohanj a kosárér’! – ordította feleségének Marco Rossi, az írnok, ahogy kilépett a városháza kapuján. Beatrice éppen barátnőjével, donna Violával az akasztott ló haláltusáját bámulta a piactéri sokadalomban.

Hála

„Miért vagyok hálás?” Pont a napokban gondolkodtam el ezen a kérdésen, és rájöttem, hogy már a legalapvetőbb dologért is hálás vagyok: Azért, mert élek. Azért, mert képes vagyok lélegezni, kiszállni reggel az ágyból, megenni a reggelimet, aztán elmenni iskolába.

Félúton a Parnasszus felé

– Mondja, maga meg mit keres itten, a Kossuth téren? – Nem sokat. Egészen konkrétan semmit. Munkanélküli vagyok és hajléktalan. Munka nélkül még csak-csak ellennék, de fizetés nélkül elég macerás…

Titok

Legszívesebben leszakítanék abból a felhőből egy darabkát. Abból a fodros szélűből, amelyik itt leng, épp a fejem fölött. Úgy képzelem, hasonló érzés lehet elvenni belőle, mint amikor gyerekkoromban kaptam egy falatkát a szomszéd kislány vattacukrából.

Piros kutya és a Zsuzsika-effektus

A nagyszülők sorsa és öröme, hogy az unokát hosszabb- rövidebb időre vendégül láthatják. Misi még alig tudott beszélni, mikor megérkezett hozzánk. Csekély szókincsével és némi mutogatással már az első félórában tudtunkra adta a számára legfontosabb eseményeket.



Archívum

Facebook