Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár - Part 2
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2141

Ziani

Mindig ugyanaz. Háromkor kel hajnalban. Alig alszik valamit, mert bagoly. Négy órakor beül a jármű kormánya mögé és máris azon töpreng, hogy rá van-e kapcsolva a fűtés, mert ha nem, akkor az első kanyart követően, miután már felfázott, hátra kell mennie, fel kell nyitnia a motortér ajtaját, azonnal piszkos lesz a keze és össze kell dugnia a tyúkbelet, ki kell nyitnia a golyóscsapot.

Bolond Irén

Régi közhely, miszerint a pénz, a jólét ritkán boldogít. Bizonyíték erre az a háborút követő néhány év, amit kisfiúként éltem át egy romániai faluban. Helyesebben most romániai, mert akkor, a második bécsi döntés révén, Magyarországhoz tartozott.

Távoli Világ

A nő idegesen tépte fel a toronyszoba ajtaját. Nem fáradt azzal, hogy friss levegőt engedjen be, egyenesen az ablak alatti lélekládához lépett. Felpattintotta a pántokat és keresni kezdett benne. Kell itt lennie még valaminek – gondolta és sorra dobálta ki a kezébe kerülő áttetsző, már élettelen dolgokat.

Nyúlfogás

Az ezerkilencszázhatvanas évek elején, a megyeri Nyárfa utca, Fűzfa utca, és azok környéke, a világvégét jelentette a Budapest belső kerületeiben lakó óvodás korú gyerekeknek. Az aprócska családi házak után kezdődő hatalmas füves terület a Szilas patakig húzódott, azután, vagy talán már előtte is, mezőgazdasági földek voltak. 

Csukamájolaj és az aludttej

Május közeledett, amikor a negyedik osztályba jártam. Otthon a szomszédok, ha az iskoláról esett szó, mindig megkérdezték: – Hová jársz iskolába? Furcsának tartottam ezt a kíváncsiskodást, hiszen ebben a korban iskolába jár a gyerek. Mégis mindig udvariasan válaszoltam, hiszen erre tanítottak, otthon szüleim. – Az egyes számú általános iskolába! – mondtam határozottan, mert volt más számozású iskola is ebben az alföldi városban.

A pótlás

Hétfőn este Síkos bejött a kiskocsmába. Most sem tagadta meg önmagát, járása olyan volt, mintha jégen lépkedne, óvatosan ment. István volt a becsületes neve, de mindenki járása miatt adta neki ezt a becenevet. Nem volt több ötven évesnél. Senki nem tudta, hol lakik, de azt mindenki, hogy a környék kukáit naponta legalább kétszer átnézi.

Az angyal

Miközben a széles lépcsőn lefelé sorjázó muskátlikat nézte, azon gondolkodott, hogy is van ez a dolog a jellemmel, a neveléssel és a születéssel. Tyúk-tojás ügy, mi volt előbb. A Dódit ismerve az ügy közel sem látszik megoldódni. Homályos például, hogy kik a szülei.

Penicillin kúra

Székács Péter, ez a huszonöt éves szőke srác a szokásos időben végzett a melóhelyén. Ez a nap semmivel sem különbözött az év többi napjától, mondjuk mérlegelve, a háromszáz napjától. Mert ugye lehet kivételesen még hatvanöt nap, amelyik más mint a többi, hogy aztán meglegyen a háromszázhatvanöt. De úgy látszik, ez a nap nem hozott eddig semmi érdekeset, különlegeset számára, hogy beletartozzon abba a bizonyos hatvanötbe.

Hazatérés

Már délutánra járt az idő, amikor Sándor belépett a falu orvosi ren­delőjének a várótermébe, ahol addigra már megrekedt a meleg leve­gő, és keveredett az emberi testek, az átizzadt ruhák kipárolgásaival. A fal melletti, valamikor fehérre pingált, kiszolgált pa­don öregek ültek.

Gyurgyalag és a tőgyelő méhek

Kimúlt a Zöld Malac a falu végén. A hajdani kocsma helyére a Zöld Disznó étterem hízta magát emeletmagasra. Köréje házakat húztak, s az árkád alá látványpék költözött saláta bárral. Az elején még csak a városjárta népek tudták, hogy mit is mérnek benne.  A hajdani Malac azért még újraéled az osztálytalálkozón.

Alkony

Hűvös kék pillantása azonnal foglyul ejtett. Belevesztem tengerszemébe, pedig épp kinevetett, amikor először találkoztunk. István nevetve nyújtotta kezét, hogy felsegítsen a szikláról. Lábunk alatt tajtékos hullámok rohantak a köveken, bokánkra hideg víz fröccsent. – Nem mondták, hogy csúszik?

Az elveszett cipők

A bíró behívatja a vádlottat, de ő már a kanapén ücsörög a legártatlanabb szemeivel. Arra kérdésre, hogy hol van a cipője, bizonytalanul azt válaszolja, hogy nem tudja, majd visszakérdez, hogy a Tisztelt Bíróság melyik cipőjéről beszél. Erre a vádlottnak megmondják, hogy a per tárgyát az a túracipő képezi, amiben kirándulni szokott.

Árnyak között – Bulimia nervosa

A tantestület tagjai az ebédlő előtt tolongtak. Az aulában még zenélt a háromszemélyes zenekar, de már mindenki az asztalokon gyöngyöző húslevest várta. Az elit iskola ódon falai között a minden évben megrendezett jótékonysági bál vacsorája zajlott éppen.  Ő is mosolyogva foglalt helyet az asztalnál.

A kaland

Taccsi, a kétéves rövidszőrű kan kutya megsértődött. Kissé lehorgasztott fejjel bandukolt a kertben, mert a gazdi már napok óta nem játszott vele. Pedig milyen jókat szoktak délutánonként szaladgálni. Ilyenkor a kis pöttyös labdát kell mindig visszahoznia.

Juhászkutyák

„Szép nyári nap, rongyos farmerek az út mentén…” Dudorászok, néha hangosan énekelek, masírozok, poroszkálok, meg-megállok. A kutya se jár az úton. Békés kellemes, napfényes tavaszi idő van, zöldül a fű és a távolban egy juhnyáj legelész. Még rajta van a juhászokon a fordított bunda.



Archívum

Hirdetés