Szépirodalom – próza
Mesék a rozsdás szélkakasból – A társalkodónők
A királylány egyszer csak kamaszodni kezdett. Na, ez volt ám a szép idő a királyi palotában. Főleg a társalkodónőknek, mert ők egész egyszerűen nem tudták a dolgukat végezni, azt, amiért fizették őket, tekintve, hogy a királylány már nem az a kis cserfes lányka volt, mint régen.
Bölcseleti-misztikus próza – 39.
Nemrég tudtam meg, hogy öngyilkos lett az egyik barátom. Némi túlzással mondom barátomnak; tény, hogy kedveltük egymás társaságát, és bizonyos, akár rendszeresnek is mondható időközönként találkoztunk. Az utóbbi időben egyre kedélytelenebb volt, fáradtnak látszott.
Istennel vacsoráztam
Tegnap éjjel Istennel vacsoráztam. Több meghívót küldött a héten, de én mindet összetéptem. Mivel ő rejtélyes és titokzatos, sosem fogalmaz egyértelműen, halandók számára száz százalékig érthetően, így félreértettem az invitálást.
Álomnapló (részletek) – 40.
Régi, ritkán látott ismerősöm látogat meg Kőbányán. Örülök, hogy végre jót beszélgetünk, mert már majd két éve nem találkoztunk. L. nagyon furcsán viselkedik, azt mondja, nem maradhat sokáig, mert időpontja van egy orvosi vizsgálatra. Zavartan kér, hogy engedjem megfürödni, mert az lakásában nagy felfordulás van és nincs melegvíz a házban.
Egy tiszta lelkű ember – 8. rész
Haragszom rád és egyebek – A tiszteletesre nehéz napok virradtak. Margitka annyira zokon vette a lábmasszázst, hogy még aznap este kijelentette, visszamegy a mamához. – El… el akarsz válni? – hápogott a nagytata. – Majd később eldöntöm.
Néhány tavaszi pillanat Rethymnoban
Már majdnem elszenderedtem gyötrő gondolataim közepette a „Fortessa” alatt, amikor valaki, nyilván az aggodalom okán rám szólt: „Do you want any help?” Hirtelen, Duduka cicus simizását is abbahagyva felnéztem magamból, és atya ég, hát a barnaruhás, szalmakalapos hölgy állt előttem.
Cédula
A férfi az alvó lányt figyelte: finom ívű arcát, vállára omló fényes, barna haját, apró kezét, ami az ölében nyugvó nyitott könyvön pihent. – Akár egy Angyal – gondolta. – Épp, amilyen a lánya volt. Kint már sötét kabátba bújtak a fák és úgy rohantak el a kattogó sínek mellett.
Alkoholista temetés
Vackor kutyámmal haladtunk lassacskán a szégyenükben ittmaradt, piszkos buckák között, a sódert síró, bokatördelő, valaha járdának szánt képződményen, végig a temető téglafala mellett. Délutáni séta helyett választottuk ezt a romantikus útvonalat.
Bölcseleti-misztikus próza – 38.
Teremtés – Egy napon a tanítvány azt kérdezte a mesterétől, hogyan lehetne a képzelet világából áthozni egy lényt a valóságba. Vagyis megteremteni. A mester nem gondolkozott sokat. – Képzeld el azt a lényt a legapróbb részleteiben – mondta. – Soha nem láttad, nem is hallottál róla.
Álomnapló (részletek) – 39.
Fiatal vagyok, gyermekeinket viszem óvodába és iskolába. A rákoskeresztúri buszmegállóban ácsorgunk a gyönyörű tavaszi napsütésben nézelődünk, beszélgetünk, én valahogy nem készülök dolgozni, eszembe sem jut a munka. Az úttesten rengeteg jármű tülköl, dudál, az autók között feltűnik egy kerékpáros, jóképű, izmos fiatalember fekete, rövidnadrágban és vakító fehér pólóban.
A mozdony füstjét még ma is érzi
Ezen a keddi napon ugyanúgy kelt fel a nap, mint általában szokott. Október végi, fáradt sugarait végig pásztázta a József utca, fakószürke, négyemeletes házain, érintette a Bingó presszó kicsinyke teraszát is. Ott állt Tibai Zoltán nyugdíjas, ahogy szokott reggelente.
Egy tiszta lelkű ember – 7. rész
Öt évvel később – Madaras tiszteletes megnősült, s a süketnéma gazdasszonykodásának ideje ezzel magától értődően lezárult. Nem volt rá szükség, mehetett. Haza, amibe, hála János meggyőző érveinek, immár a testvérek is belenyugodtak. – Csak egyet ígérj meg, mielőtt elmennél.
Egy huncut fordulat esete
Azt mondták róla, hogy ha valaki, akkor ő az, aki képes tisztán és ápertén megjósolni a jövőmet. Hát persze, hogy nyomban kíváncsi lettem. Nem a javasasszonyra – aki egyébként egy hórihorgas, rossz szagú szipirtyó volt –, hanem a jövőmre, mert tudvalévő, hogy Éva ősanyánk óta minden asszonyi állat azt kívánja.
Bölcseleti-misztikus próza – 37.
Csodájára jártak a vak arcképrajzoló már-már természetfeletti képességének. Először megkérdezte a modelltől az életkorát, aztán megkérte, hogy meséljen el egy rövid, de emlékezetes epizódot az életéből, majd megkérdezte tőle, mennyire elégedett a sorsával.
Álomnapló (részletek) – 38.
Írótáborban vagyok kedvenc költőm társaságában. Feltételezem, legalább olyan fontos számára is ittlétem, hátha közeledhetünk egymáshoz, talán többet szeretne tudni rólam meg írásaimról.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások