Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár - Part 2
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2110

Danika

Nagy nap ez a mai! – Huszonegyedik század, 20…-ik év, szeptember 1-je, csütörtök.
Danika iskolába megy. Ez lesz az első napja az iskolában!
Már régóta várta ezt a napot.

Ezek a nyuggerek… (13.)

Változik a világ – írtam korábbi bejegyzésemben.
A változó világgal együtt folyton változik világnézetem is.
No, ez már nem az a világnézet, ami az átkosban szinte kötelezően előírt volt.

A gyermek él

Szemünk fényét folyamatosan az életre szeretnénk felkészíteni. Előre elgondoljuk, mi lesz jó neki ahhoz, hogy majd fölvegyék a legjobb egyetemre és mindent alárendelünk ennek. Különórákra hordjuk már óvodás korában: angolra, kínaira, rajzra, zongorára, úszásra.

Snoopy visszatér

A Föld felé tartó intergalaktikus űrhajót 2019. augusztus 21-én észlelték a NASA szakemberei. Épp a Jupiter mellett haladt el. Három nappal később felvették a kapcsolatot az űrhajó legénységével, akikről kiderült, hogy az Aquarius-13 nevű csillag egyik bolygójáról érkeztek.

Józsi, a buszsofőr

nagyon kényes volt járgányára. Otthon csak egy bicikli árválkodott a garázsban, így jobb híján a 4Y jelzésű buszt tekintette sajátjának. A tizenegy tonnás Volvo négyütemű dízel volt, alacsony padlós és vadonatúj. Nem egyszerűen szép, hanem a legeslegszebb. Nevet is adott neki, Frida, így hívta, a kedvenc svéd énekesnője után.

Ez is szakma, Erika néni!

A sétányon ül, ahol gondosan kivágták a fákat néhány évvel ezelőtt, és a padok fölé még nem vetnek árnyékot a csenevész fácskák, amelyeket helyettük ültettek. Pedig mennyire szerette a nyárfasort, a virágokat, megsiratta, amikor kivágták a fákat.

A csizma

Julika néni ezen a reggelen korán kelt. Benyújtott a konyhában a sparheltbe. Lábosba vizet tett fel, ha felforr, tea lesz. Pál uram még aludt, az este későn tekergett haza a kocsmából, kellett egy kis pihenés, hogy az egyensúly rendbe jöjjön.

Bolond, bolond világ

– Mindenki bolond – jelentette ki Alfréd meggyőződéssel. Csak bámultam rá a teám fölött, és nem szóltam semmit. Mégis mit mondhattam volna? Ha úgy vesszük, igaza volt, ha úgy vesszük, nem. – Szerinted nem? – nézett rám bozontos szemöldöke alól.

A nulladik

Srú mozdulatlanul lebegett az eszeveszett iramban száguldó gömb közepén. Fejét, karjait, lábait mozdítani sem tudta, meredten bámulta a távolban ragyogó csillaghalmazokat az átlátszó gömb falán keresztül. Az őt körülölelő sötétséget időnként ragyogó, kavargó színes köd váltotta fel.

Esztelen szerelem

A penésztől dohos pince beszűrődő fényében dolgozott a szobrász. Éles, tűztől forró pengéje biztos kézzel hasította le a viaszfigura felesleges sallangját. A közel kétméteres figura délceg isteni fényben tündöklő férfit formázott, melynek még képlékeny arcát gyorsan kellett megmetszeni.

Anyanyelvem

Nem lehet véletlen, hogy örököltem,
ezért anyámmal soha nem pöröltem.
Vagyok. Nem gyáván, nem is nagy merészen,
s ő felhők közt vigyázza minden félszem.

Előleg nélkül

Sörös Marinak is megvolt a maga keresztje, mint úgy általában mindenkinek. Ezt az elképzelést, láthatatlan tárgyat, úgy látszik mindenkinek kiosztották, csak abban volt talán eltérő, kinek kisebb, könnyebb, kinek nagyobb és nehezebb jutott, de cipelni, vinni azt okvetlen kellett, ez alól nem volt és ma sincs kivétel.

Androidokról és emberekről (és dinókról)

Néha annyira idegesítő ez az intergalaktikus közösségi oldal, hogy elmondani se tudom. Hogy némely androidnak mennyi felesleges szabadideje van! Egyesek teljes öt másodpercet is fent lógnak naponta. Ami engem illet, nekem elegendő csupán két mikromásodperc arra, hogy megnézzem a legújabb posztokat.

Jocó laza monológja

Itthon dekkolok. Kimaradtam a suliból. Elvégeztem a nyolc kötelezőt. A fater mondta: – Jocókám, jó lenne, ha autószerelőnek tanulnál. Lenne, aki a kocsimat rendbe vágja! Ennyivel tartozol nekem, hiszen felneveltelek. Be is íratott a suliba, láttam egy-két tragacsot a szerelő műhelyben, de azok a genyusok nem az autóról beszéltek.

A pára varázsa

A folyosó ablakai az udvar felé néztek, csak délután sütött be egy kis napsugár. Olvasgatni, tanulni, csak az ablakok közelében lehetett. A félhomályban maradt beugrókat kedvelték az egyetemisták, az összebújó párok nem zavarták egymást. A máskor zajos épület most csendesen várta az őszt.



Archívum

Hirdetés