Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár - Part 2
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 1905

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 67. rész

Szűzanyám, szégyenlős a Dolfika! Ezt sem vártam volna Hitlertől, nem beszélve a felajánlott orvosi státusról. Én orvos? Mi lesz ebből, ha rájönnek, hogy annyit értek a gyógyászathoz, mint hajdú a harangöntéshez? – Hálásan köszönöm.

A Dunakorzó

Pécsi Jonatánnak egy egész délután állt rendelkezésére, hogy minden kötöttség nélkül csavarogjon egyet Pesten. Amikor a Kálvin téren feljött a metróból, már pontosan tudta, hogy mit akar megnézni a városban. Egy bohó huszonévestől kissé szokatlan ez a tudatosság.

Lehetne az apám

Ott ült a téren egy pad szélén kuporogva, hogy másnak is legyen helye. Tegnap is ott volt, s ha nem tévedek kb. egy hete minden nap. Ma vittem neki egy pohár kávét az automatából. Megköszönte. Aztán nagyon halkan azt mondta, dolgozni szeretne.

Bozont története – 3. rész

Bozont elindult a beilleszkedés útján. Alapvető tulajdonságai már az első napokban jelentkeztek. Bozont nem egy falánk kutya, az ételéhez lassan közelít, és méltóságteljesen eszi meg. Rögtön kialakult, hogy enni csak velünk, a jelenlétünkben hajlandó.

Eltérő páros

A pokrócot árnyékba vitte és újból lefeküdt a strand egyik gyepén, távolabb a medencétől. – Aludni akarok! – mondta önmagának Zalai Károly, aki nemrég töltötte be harmincadik életévét. Nem jött álom a szemére. Gondolatait sem tudta összefogni. Hiába volt minden igyekezete. Aztán kitalált egy jó játékot. Sokan járkáltak körülötte. – Figyeld a női lábakat, de csak térdig szabad! – mondta egyszerűen. – Ki kell találni. Hány éves, csinos vagy nem? Izgalomba hozta Zalai Károlyt ez a játék.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 66. rész

Érdekes, milyen nyuszit csinálhat még a legbátrabbakból is olykor a betegség. Ám nemcsak ő, én is begyulladtam, amikor páciensem szemgolyói szinte kifordultak a gödrükből. Ezenkívül azonban semmi baja nem esett, sőt: nem is szédült többé, rendbejött.

Ikerparadoxon

Hajnali háromkor becsöngetnek a Müller ajtaján. Kimegy, ott áll egy szovjet katona ejtőernyővel a hátán. „Az elefántok keletre mennek!”. Müller dühösen válaszol: „Az elefántok elmennek a francba! Stirlitz egy emelettel feljebb lakik!” A társaság felnevet.

Bozont története – 2. rész

Ebéd után arra az elhatározásra jutottam, hogy még egyszer végig lapozom az interneten a kutyás oldalakat, és hátha találok egy nekem való, általam elképzelt kutyust. Szánkózom, repülök a neten, és jó fél óra keresgélés után a pilis-budai kutyásoknál rám néz és kínálja magát egy középtermetű, fekete, beszélő szemű kutya.

A kis cipó

A kenyér, igen a kenyér! Idézet az imádságból: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!” A kenyér nagyon fontos táplálék. Szinte nem lehet megunni. Olyat még nem hallottam, hogy már rá sem tudok nézni!

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 65. rész

Arca eltorzult, szeme tágra nyílt, s még a lélegzetét is visszatartotta. Végül mégsem ájult el. Ezután kimerülten nyúlt el a heverőn. Ennek annyi, teljesen lerobbant – éreztem együtt Hitlerrel, ugyanis egyszer, még űrmigrációm idején, magam is átestem hasonló rohamon.

Mert utazni kell

Bizony. Minden nap utazunk. Ki buszon, vonaton, vagy épp a saját személyautóján. A szerencsésebbek hajón és repülőgépen közelítik meg úticéljukat. Ilyenkor pedig szinte mindig akadnak útitársaink. Őket pedig, bizony, nem tudjuk megválogatni.

A villányi személy

Őszi reggel. A felkelő nap fénye széles pászmákban ömlött szét a vasútállomáson. Mintha valamilyen narancssárga üdítő folyt volna a sínekre.
Pécsi Jonatán munkába ment, és ezen a reggelen is – mint minden reggel – végigsétált a peronon.

Bozont története – 1. rész

Nyár, Balaton, fülledt augusztusi délután kávézva tanakodtunk a kertben újra és újra a témánk a régi hiányunk megoldása: megfelelő kutyatárs megtalálása. Nyugdíjasok lettünk, és úgy éreztük, hogy most jött el az ideális időszak egy kutyának a családunkba fogadására.

Októberi kerékpártúra

Hetven évesen, ha visszatekint az ember arra a bizonyos 1956-ra, sokminden jut az eszébe. Húsz éves lettem abban az évben, szeptemberben érettségiztem Baján, a III. Béla gimnáziumban. Azért szeptemberben és nem júniusban, mert orosz nyelvből elhúztak.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 64. rész

Hitler haldoklott. Bár nem éppen úgy nézett ki, mint egy nagybeteg, ő folyton ezt hajtogatta, és senkit sem engedett magához: az elefántokhoz hasonlóan ő is ma­gányosan, kedvenc bun­kerjében akart meghalni. – De nekem életbevágóan fontos és sürgős is, hogy beszéljek a Führerrel.



Archívum

Hirdetés