Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár - Part 2
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2371

Cukrászdák, ölelések, templomtornyok

A vörös, hosszú hajú, harmincas éveiben járó nő a Kossuth utcai óvoda játszótere mellett sétált el. Keze, ahogy gyermekkorában is szokta, végigzongorázott a kerítés színesre mázolt vasrácsain. Átlagos, mégis kellemes külsején egy-egy fürkésző tekintet szívesen megpihent.

Bölcseleti-misztikus próza – 14.

A regényhős lázadása – A népszerű író legújabb könyvének utolsó fejezetéhez ért, ám itt elakadt vele: nem jutott eszébe igazán jó ötlet a befejezéséhez. Egyik álmában megjelent előtte a regény főszereplője. Egy szegényesen berendezett, elhanyagolt, füstös kocsmában borozgattak.

Nem mondhatom el senkinek – avagy a késői ajándék

Jobbágyi Rozália és Aradi Péter egészen különös körülmények között találkoztak. Rozinak évtizedekkel korábban jósolta egy nagyon öreg jósnő, hogy csak élete alkonyán fog találkozni élete párjával, utolsó, igaz szerelmével. Azóta várta, bár a sok kudarc hatására egy ideje már felhagyott a várakozással.

Pszt

Nagy merészséget követtem el, a bűnöm eretnekség, mert a hit és az erkölcs zászlóján gyászos foltot ejtettem. Nemcsak a szenvedély, az ölelő karokban átélt kéj a bűnöm, nemcsak a kártyák imádatát lehet felróni nekem, de szentségtörést is elkövettem.

Huszonévesek…

– Éhes vagyok, majd kiszakad a gyomrom! – hasított a gondolat hirtelen Seres Lajos fejébe, amint nagy léptekkel gyalogolt délidőben hazafelé. – Enni kell! – határozta el, most ez volt a legfontosabb számára. Megebédelt egy közeli McDonald’s-ban. Kért egy hamburgert, nagy adag sült krumplival, meg kecsapot.

Az öregember és a kutya

A Mezei és vele szomszédos utcákon naponta elsétált egy kopasz öregember. Mellette vörös szőrű, széles állkapcsú kutya lihegett. Ahogy jöttek, úgy el is tűntek valamelyik utcában. Szokványos látvány, nemde, szinte hozzátartozik a város képéhez, mint a villanyoszlop vagy polgármesteri hivatal.

Rabszolgalázadás Szabadiban

– Egy csokládét aggyá’ meg egy valiniát! – szűrte a szót botlós nyelvű. Katalin kimérte. – Nekem egy mogyisat meg egyet abból… – mutogatott mutogatós. Nyalhatta. – Van olyan fahajas, mint a múltkor? – volt, kapott. Katalin arca rezzenetlen maradt. Reggel óta ötven gombócot mért ki.

Bölcseleti-misztikus próza – 13.

Téves utasítás – Semmi rendkívüli nem volt abban a késő őszi hétfő reggelben. A szokásos időben keltem, nem túl korán. Felhúztam a redőnyt, kinyitottam az ablakot és lenéztem az utcára, mint mindig. Borongós idő volt, szemerkélt az eső, ami miatt az emberek lehajtott fejjel jártak.

A maszk

Mint az alsó középosztály oszlopos tagja busszal járok. Körbevesznek az ismerős arcok, melyekhez rendszerint történeteket is gyártok. A kutyát sétáltató idősödő úr egészen biztos mérnök, özvegy, mert szomorú az arca, és sosem látok körülötte senkit.

Rohanva…

Egy Báthory utcai borozóból jön ki Dénes. Ő 30 éves, szőke, sportos fiatalember. Már három fröccsöt megivott, jó a hangulata, pedig erre nem lenne oka, hiszen ma délelőtt lett munkanélküli. Leszámoltatták, kitették, a pénzét is megkapta, a zsebében lapul százezer forintja.

Nemsokára elered az eső

Szentiványi Bence amolyan helyi híresség volt városunkban, de egymás közt az emberek csak Esősnek emlegették. Minden valamire való színi előadás köréje „épült fel”. Ha selyemfiút, királyt, hősszerelmest vagy bohócot kellett alakítani, csak az Esős jöhetett szóba.

Holnap előtt…

Napok óta köd ülte meg a völgyet, a köd magába ölelte a neszeket, az illatokat. A füveken és a bokrokon páracseppek csillogtak. Az eget nem látta már egy ideje, felhők szürkültek a világ fölött, a hideg éjszakákon néha előfénylett egy-egy csillag. B. alig mozdult el a félhomályos tisztásról.

2069 – Az évforduló

– Most kitalálták, hogy olvassák el a 2001: Űrodüsszeiát is – mondta Tom csak úgy mellesleg, miközben azokat a kicseszett műholdfotókat nézegette. – 2001-et?! – hüledeztem. – Hiszen az több mint százéves regény. Mit értenek abból a mai fiatalok?

Bölcseleti-misztikus próza – 12.

Az ítész – Bölcs remetének tartanak, pedig nyomába se érhetek néhai mesteremnek – nyugodjék békében. Mikor tanítványául fogadott, azt mondta, mozgalmas, kalandos, megpróbáltatásokban és fordulatokban gazdag életem oly sok tanulsággal szolgál, hogy jószerével bárki fordulhat majd hozzám tanácsért.

Akkor, amikor

A legféltettebb kincsem voltál és vagy is. Mit tegyek, hogy ezt érezd te is? Mit tegyek, hogy tudd, szeretlek és számíthatsz rám? Nem tudok változtatni azon, ami megtörtént. Beszélhetünk erről is, ha akarod. Kevés dologra emlékszem, lehet, hogy kevés dologra akarok emlékezni.



Archívum

Hirdetés