Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár - Part 2
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2033

Ezek a nyuggerek… (2.)

Ezek a nyuggerek…
Mit csinál egy unatkozó, magyar nyugger?
Dőzsöl, kéremszépen!
Dőzsöl a szégyentelen…

A sértődésről…

Kimeríthetetlenül komplikált, embert próbáló téma.  Belátom, mert önmagamról is beszélek, amint e kérdést fejtegetem… Hangsúlyos a „fejtegetem” szó, hisz’ lehetetlen tökéletes válaszokat találni! Kivel ne esett volna még meg ez a fura viselkedésforma? 

Akar beszélni róla?

– Persze hogy akar, hiszen azért jött ide, igaz? De mondja, miért hiszi mindenki azt, hogy nekem kell megoldanom a nyavalyás kis problémáját? Végtére is minek néznek maguk engem? Na, jöjjön beljebb, jöjjön már, jöjjön, ne ácsorogjon ott az ajtóban, foglaljon helyet.

Álomnapló (részletek) – 18.

Hatalmas önkiszolgáló étteremben keresek üres asztalt, találok egy egyszemélyeset, megkönnyebbülök, hogy nem kell senkivel megosztani a helyet, megmenekülök a felesleges kommunikációtól is. Tervezgetem a szabad délutánt magamban, régen volt már ilyen, elhatározom, hogy sétálok majd a belvárosban, nézegetem a kirakatokat.

A viharban is kell létezni – 15.

A dunai élet változatos volt, jártunk túraversenyekre. Jancsiról tudni kell, hogy nem tudott úszni. Egy túraversenyen a mellettünk haladó csónak lányai az erős hullámzás miatt beborultak a vízbe. Jancsi természetesen utánuk ugrott a vízbe.

A két bicikli

A kerékpár, melyet a köznyelv, becézve drótszamárnak is nevez, számomra mindig a csodálat tárgya volt. Nem tudtam megmagyarázni, még magamnak sem, hogyan lehet két keréken, egyensúlyozva haladni úgy, hogy nem esik el a kerekező. Gyerekkoromban, otthon apámnak volt egy férfi kerékpárja. A történetben szereplő két bicikli közül ez az első.

Történelmi játék egy felvonásban – 6. rész

(Félkarú, himlőhelyes férfi, Szellő Márton lép a szobába.) SZELLŐ. Jó napot kívánok! Ungvári úrhoz van szerencsém? RUDI. Igen. Miben lehetek a szolgálatára? SZELLŐ. Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Szellő Márton vagyok, az új szomszéd.

Ezek a nyuggerek… (1.)

Némi bánattal átszőtt örömmel tájékoztatom a Tisztelt Nagyérdeműt, hogy mától nyughatatlan nyugdíjasként tengetem mindennapjaimat. A jövőben majd banyatankkal rohangálok és tüntetésekre járok.

Hal bolt, hal nem bolt

A Kugyelka-féle halboltról nem zengtek ódákat a környéken. Az, hogy a neve mégis fennmarad az utókor számára, az egykori csehszlovák jégkorongválogatott csatártriójának köszönhető. A Kugyelka, Poszpisil, Maszarik támadósor móresre tanította a Szamurájt.

A szerelemmé vált levelek

Történetünk főhőse, a Férfi ismerte a világ működésének rendjét, nem követelt az élettől, elfogadta azt, amit az nyújtani tudott neki. Az életet lehetőségnek tekintette arra, hogy a tudatát megtisztítsa az anyagi világ szennyezettségétől, a felesleges sallangoktól .

Álomnapló (részletek) – 17.

Szomszédasszonyom szól, hogy lenn az utcán két kisfiú kenyeret árul, magamra kapok egy mellényt és rohanok le a lépcsőn, szomszédasszonyom lifttel száguld, de a ház előtt megvár, együtt sietünk a fiúk felé.

A viharban is kell létezni – 14.

Életem leglényegesebb eseményéről emlékezem meg, ehhez a megélt napjaim leírásával kell kezdenem. 1957 óta éltem kollégiumokban, illetve albérletben Budapesten. Családunk 1951-ben kitelepítésre került Budapestről, a diktatúra szétválasztotta a családot.

Átutazóban

A vasúti étterem füstös volt, benne a levegő kibírhatatlan. Az ételszagok azonban ingerlőek, a gyomornedvek győztek, így már nem tudtak visszafordulni. A két srác átutazóban volt a városban. Ebben a nyári melegben a Balatonra igyekeztek, csak lekésték a korábbi vonatot.

Smekkerek – 5. rész

VÁGÁNYI. Jó napot kívánok! RUDI. Ni csak, a Vágányi úr! Jó napot adjon isten! Micsoda kellemes meglepetés. Már régóta nem láttam. VÁGÁNYI (fojtott gyűlölettel). Mondja, magának tényleg az a szándéka, hogy megőrjítse a szomszédjait?

Végtelen szeánsz

Akkor már jó órája vertük a blattot, de a jósnő még mindig késett. Úgy látszik túl sok kuncsaftot programált arra a napra és nem tudott tőlük időben szabadulni. Mi, a négy szomszédasszony –nagyjából egykorúak – unatkozva kanasztáztunk és ropogtattuk a házilag sütött sósperecet.



Archívum

Hirdetés