Időszak: 2021. január
„Reflections of My Life” – Életem visszfényei
Felejthetetlen este volt. Éppen akkor építették a Felszabadulási Emlékművet (csupa nagybetűvel). Harmadikos gimnazisták voltunk. Tél volt. Szánkóztunk a dicsőséget hirdetni óhajtó emlékmű-dombon, cikáztunk a földből kiálló neonlámpák között, és egyszer csak felhangzott…
Vadászgörény és egyéb állatfajták
Mondjon ki mit akar, ez a (már régecske) divatba jött vírusjárás azért mozdított valamit a világon. Hogy jobbra, vagy túlra az még elválik, de szemmel láthatóan sokat változott a halandó emberiség. Vagy legalábbis annak esendőbb része.
Most csak úgy
elmennék melletted, nem kérdeznék semmit, csak érezni szeretném azt a teljes lényedből áradó férfi illatot, csak figyelnélek, mint egy kívülálló, aki egy filmet néz, de ő maga nem szereplője a filmnek, csak messziről figyelném, hogyan aprítod a fát az udvaron.
Az érmindszenti gesztenyefa
Nagykárolyból már kifelé jöttünk, amikor Króni megkérdezte: – És merre van Érmindszent? – A járókelők a fejüket csóválták: – Olyan itt nincs. Viola okosabban kérdezett: – Ahol Ady Endre… – Vagy úgy, Ady Endre, az van! – Mutatták, erre meg arra: – Negyedóra kocsival.
Negyedszázad után újranyit a Tilos az Á
Huszonhat évvel hatósági bezáratása után, eredeti nevén és helyén ismét megnyílik a Tilos az Á – vette észre a bejegyzést a Rekorder zeneportál a Tilos az Á 1990-1995 nevű zárt Facebook-csoportban.
Kaleidoszkóp – 48.
Levél a Dnyepertől – Csetényben, a házunkhoz közel, a bakonyoszlopi elágazó mellett a Budapest–Zirc országút alatt átereszt építettek. Ez idő alatt az építési területet éjszakára kivilágították petróleumlámpával, és őrséget szerveztek. Természetesen nekünk azonnal ott volt a helyünk.
Fikciók, strófák
A Téridő, e Végtelen, rácsos abrosz
vágyakat gyújt, hűs fénye sebesre karcol,
érzéseknek gyöngyöt gurít, asztalt terít,
s rég kihunyt ragyogást volt csillagból hevít.
Végül
Marad a vallomás,
hogy én és te – nem a mi.
Marad az én- és önhiány.
Kimaradtunk – és szinte mind.
Élményvers XXI.
Kutyafejjel, csirketesttel,
elefántlábakkal az Isten
kísért. Ugyanő mutatta
meg húsvétkor önmagát.
Bölcseleti-misztikus próza – 28.
Hiúság – Hamar megszerettem a hegyvidéket, az erdőrengeteget, és hamar otthonommá lett a hegyoldalon, egy kis tisztás közepén álló erdészház. Könnyen megélek abból, amit a természet nyújt; sose térek vissza a vadászatból zsákmány nélkül, és tucatnyi hal akad a horgomra pár óra alatt.
Kicsi madaram
Szürke felhőkkel takart
egemen madár szállt
tova reggel. Az ablak
négyszögében csupán
egy villanás volt
A vadász és a felesége (dialógus)
Férfi: – Jaj lelőttem Hófehérkét! Jaj, megöltem őt..!
Nő: – Ne óbégass te őrült! Nem kell megtudni mindenkinek!
Szeretetszonett
Manapság nincsenek könnyű napjaink,
dermeszt a félelmektől átszőtt világ,
merengünk jóslatok baljós lapjain,
s magányunk csak sivatagban nőtt virág.
Partnereink
