Szeptember 21-25. között, a Pécsi Napok keretében olyan fellépők érkeznek a Széchenyi térre, mint a 4S Street, a PASO, a Magna Cum Laude, Delhusa Gjon és a Funky Beatz! Lesz Tanuló Város Fesztivál, PTE Nemzetközi Nap, Pagony gyerekprogramok, divatbemutató, Bor és Dal Ünnepe, de természetesen a szokásos gasztro forgatag sem maradhat el.
KOHÓ Coworking House Pécs néven közösségi iroda nyílt a Széchenyi téri Művészetek és Irodalom Házában. A korábbi KOHÓ inspiráló környezetben, számos funkcióval várja régi és új látogatóit. A közösségi irodában közös térben, de egymástól függetlenül dolgozhatnak a látogatók. Különösen ideális ez a megoldás azoknak, akik nem akarnak irodát bérelni, sem home office-ban dolgozni, de szükségük van egy ideális helyre a munkához. A KOHÓ otthont ad szabadúszók, startupok, egyéni vállalkozók közösségének, ahol zavartalanul dolgozhatnak, tárgyalhatnak vagy rendezvényeket is tarthatnak.
Az előző részben Balla Kálmán jutalomjátékáról közöltem hírt, most felsége hasonló színészi ünnepéről olvassanak ugyanerről, de természetesen más időponttal, más előadással. A liberális szellemű Pécsi Napló (1892-1944) 1899. február 17.-i „Színház és művészet” rovatában közöltek erről izgalmas méltatást.
Halásznak szakmáját tekintve semmi köze a halakhoz, burkoló és kőműves. Gyakran mesél, mi mindent találtak építkezéseken. Tükör mögé rejtett lehallgató helyiséget, szőnyeg alatti csapóajtót és titkos üreget, egyszer egy elcsavargott ékszerteknőst, emberi lábszárcsontot, falba épített magnókazettát, de a legkülönösebb a mennyezeti gipszkarton alatt penészedő freskó volt, ami egy hattyúval ölelkező meztelen nőt ábrázolt.
Közhelyekkel lesz tele az írásom. Úgy vélem a közmondások bölcs egyszerűségével nem versenyezhet semmi. Olyan, mint a megvetett fű, aminek kimondatlanul hálásak vagyunk, mikor a talpunkat simogatja. De a tanult ember magasan hordja az orrát és ritkán néz lefelé. Inkább szét, hetedhéthatárra. Reméli, talán többre viheti. Nem rossz az.
Aki szalad, az nem látja,
csúf is, szép is, nem bánja,
szeret, ha jó, s ha rossz leszek,
hisz a világnak rendje ez.
Fáradt lettem, s voltam már,
a nincs a vannal kiabál,
Tanulni kell. A tarka rétet.
A gyermekkori szép emléket.
Tanulni kell. Néha megállni,
És egy virágot megcsodálni.
Meghalt Jean-Luc Godard filmrendező, a francia újhullámos mozi keresztapja, aki a hatvanas években tabutémák feldolgozásával és újszerű technikák alkalmazásával forgatta fel a filmművészetet. A 91 évesen kedden elhunyt filmrendező halálhírét a Liberation című francia lap közölte.
Évekig egy olyan házban lakott, ahol az emberek ismerték, sőt, számon tartották egymást. Tudtak ügyes-bajos dolgaikról, ha kellett, segítettek az esendőknek, öregeknek. Nemcsak köszöntek egymásnak, hanem gyakran meg is álltak a lépcsőházban egy kis csevegésre.
1932. december 18. – 2022. szeptember 8.
Kamarás Klára barátunk és szerzőtársunk búcsúztatása szeptember 16-án, pénteken, 14 órától lesz a letenyei Szent Imre herceg utcai temetőben. Klárika – Kamarás Klára Pécsett született, 1932-ben.
Szeptember 11. és 17. között ismét a Szabadság és az Emberi Jogok fontossága járja át Pécs városát a II. Freedom of My Identity Emberi Jogi fesztivál alkalmával. A programkavalkádot szemináriumok, izgalmas műhelymunkák, kerekasztal-beszélgetések és kulturális rendezvények gazdagítják. A héten kiemelt figyelmet kapnak a nemzetiségek és kisebbségek, köztük a cigányság, zsidóság, valamint az LMBTQ+ közösség.
Képernyőn megszakad az adás,
nem lesz se hang se kép
pánikkal szorongat
torkomban a mérgezett
almadarab is.
Az őrszolgálat alatt ez volt az egyetlen szórakozásunk: az a régi hálózat, az a hogy is hívják… Internet?! Igen, azt hiszem ez volt a hivatalos neve. Béla szeretett ebben az ősi archívumban elmerülni, amiben aztán mindenféle hülyeségekre bukkant: négylábú, ragadózószerű állatok (macskák?) bolondoznak, emberek esnek pofára meg ilyesmik.
A víz alatt rozsdás múlt, iszap-csend.
Felszín lassan tanulja, mi a rend.
Tükrében mosdanak, mint sirályok,
az idővel eltűnő hiányok.
Kéz faragta kőtömbök intenek.
Hiába! Nem kellenek senkinek.