Tegnap délután a gyógytorna után még elmentem a Szarvas csárda térre, a gyógynövényboltba, hogy egy betegtársam által ajánlott fájdalomcsillapító krémet vegyek magamnak. A bőbeszédű és segítőkész eladó, akit egyébként nagyon régen ismerek.
2024. május 4-én 17:00 órai kezdettel tartják barátunk és szerzőtársunk, Hajnal Éva „az a nap” című új könyvének bemutatóját a Pécsi Harmadik Színházban. Hajnal Éva írónővel legújabb verseskötetéről Moravetz Levente író, rendező beszélget.
Fakul a lét, mint a közönyös falragasz.
Ahol nem ismernek, s te sem senkit,
vagy – nem vagy, a világnak egy és ugyanaz.
Kérdeznéd a kaput, miért van zárva,
boldogan csöngetnél, de néma,
talán cserélnek elemet néha,
Faludy stílusában
Vörös fénnyel jött part felől az alkony,
télidőben korán, ahogyan szokott,
álmos tar ágak közt fáradt ölelésben
ott lenn a város tavaszról álmodott;
Nepomukot sosem érdekelték a híres emberek, az meg pláne nem doppingolta, hogy maga is azzá váljon. Aztán egy szép napon belezúgott Euláliába, a IV. B-ből, aki körül csupa híres srác forgolódott. Mit tehetett egyebet, minthogy belőle is híres srác legyen.
Piacolásom közben a minap ismerős arc bukkant fel a színes fergetegben. Hát persze, hogy ő az, D. Hortenzia, a hajdani osztályelső, pontosabban annak hatvanhat éves kivitelezése. Ő is felismert, kissé bizonytalanul pislogott, aztán beszédre nyílt a szája.
Csak egy puha pillantás
A zörgő, fáradt időben
Szertelen szerelmünk
Kóbor illata a kék csend
Örökkön ölelő tengerében
Érintésed sajgó gyönyöre
Az év legnagyobb nemzetközi képzőművészeti rendezvényére a Ludwig Múzeum egy nagyszabású és látványos kiállítással készült: Nemes Márton festőművész erre az alkalomra készített műegyüttesét mutatja be a Magyar Pavilonban. A multimédiás, több érzékre ható, a színeket középpontba helyező összművészeti alkotás az absztrakt festészet hagyományain túl a kortárs élményvilágra, így a technoszubkultúra, a digitális képalkotás tapasztalataira épül.
A ház lassan elcsendesedett. A gyerekek aludni tértek, az emberek még hallgattak egy keveset. A macska éjszakai útjára indult. Amint kisurrant a félig nyitott konyhaajtón, találkozott a kutyával. – Hová, hová, Cirmos? – kérdezte.
Az előző részben az 1933/1934-es színházi évad zárásakor előadott darabok adatait ismertettem, de nem jutottam a végére, ezért ebben a részben folytatom. (Eddigi gyakorlatomtól eltérően, a „személyi gazdagság” miatt most sem közlöm az írásban szereplők személyi adatait, ezt a végén fogom külön pótolni.)
Fel akarok ébredni, szaladni,
de valakik kötöznek maradni,
mozdulatlan kőszikla a lábam,
körül dongnak mindenféle árnyak.
Lányok és ifjak tűz táncot járnak,
tündér magukat napnak szántan,
Álmodjad vissza arcod a forrásba,
én várlak mélyén, kezemben rózsával.
Haragból raktál félelmes bástyákat,
s vívod ellenem értetlen csatádat.
Évek óta görgette maga előtt a történetet, de nem tudta rászánni magát, hogy belekezdjen, megírja. Mélyen eltemette magában azokat az éveket, a jó és rossz történéseket egyaránt, amelyek a kezdet, még tele ígéretekkel, majd a keserű ráébredés évei voltak.
Selmecbánya, a bányászok földje
Nem legenda, volt itt valódi aranykor,
és nem csupán gyíkok hátán hagyta por,
írás említi, nem csupán szóbeszéd,
hogy pásztorok vették ennek jó neszét.