Szépirodalom – próza
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/18.
Visszatekintve eddigi írásaimra megállapítom, hogy nagy része érdekes, narratív jellegű alkotás. Amiről azonban mostanában szövegelek, nyilván tök unalmas. És méltán, mert mi érdekes lehet abban, hogy állok a vérnyomásommal, cukrommal, hánykor kelek, mit főztem, kikkel levelezek, és így tovább.
Csillagvadászat
„A vágyam szinte égig ér, Lenéz rám a Göncöl-szekér” – ezt a verset tizenhárom éves koromban gondoltam ki. A folytatás elmaradt, és most ezt a két sort mondogatom magamban. Már miért is ne mondogatnám, amikor valóban lenéz rám a Göncöl-szekér, mind a hét csillagja ott ágaskodik szemközt.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/17.
Boér Péter Pál után nem sokkal elhunyt Molnár Péter is, a Holdkatlan, majd Lajtai Gábor, a Napsziget internetes portál főszerkesztője. Apropó Boér Péter Pál! Érdekes, izomsorvadásban szenvedő író volt. A kór kerekes székhez kötötte, s még beszélni is alig tudott a szerencsétlen.
Az életünk tragédiája
Az elvált író évek óta azon a háromkötetes könyvön dolgozott, melyben elmeséli élete nagy tragédiáját. A munka óriási, mondhatni monumentális, háromévnyi megfeszített munka után is még csak az első kötet végénél tartott. Az író szigorú időbeosztásban élt.
Együtt érzek magammal
Életünk során sokféle eseménnyel, viszonylattal találkozunk. Elgondolkozik az ember, te vagy én, mit csináltunk jól, valamit elrontottunk, egyáltalán alkalmasak vagyunk valamire. Ezek a kérdések szinte minden nap minden percében jelen vannak.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/16.
2020. augusztus 26. Jó nagyot ugrottam az időben, de hát mit tegyek, ha időközben semmi feljegyezni valóm nem akadt. Csak nem írom tele a naplómat azzal, hogy aludtam az éjjel, hányszor sétálok, kinek és hány levelet írogatok naponta. Egyszóval átmenetileg nyugalmas kikötőben dekkolok.
Ebéd a putriban
Gyermekkoromban volt a közelünkben egy cigánytelep. (Nem hívom a cigányokat romáknak, mert akkoriban még senki – ők maguk sem – hallottak erről az elnevezésről). A város szélén laktunk, de nem mondhatni, hogy szomszédaink voltak a cigányok, ugyanis pár ház után a Köpe-féle fűrészgyár következett.
Búcsúpohár
Élővíznek hívják a város folyóját. Jó név ez, minden víz élő, amelyik folyik, amelyik csörgedezik vagy hömpölyög. A víznek hangja van, formája van, színe, bár vízszínűnek az átlátszót mondják. A víz élőlény, nem úgy, mint te vagy én, másképp… De élőlény!
Nagytengeri szelek kis vitorlásai
A negyvenes éveiben járó házaspár rég lemondott arról, hogy gyermekük szülessen. Elfogadták, hogy a kifürkészhetetlen sors ekként rendelkezett. Érthető volt hát, mekkora izgalommal vegyes boldogság költözött az életükbe, amikor a lemondással eltelt sok év után egészséges kislányuk született.
Az ima
Suhajda Sándor, ez a harminc éves nőtlen fiatalember hosszú évek óta ebben a városban lakott. Jelenleg albérletben egy öreg néninél. A város legnagyobb gyárában dolgozott. Ebben az üzemben két fontos ember volt. Az egyik Temesi Kázmér igazgató, a másik Suhajda Sándor udvaros.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/15.
Bár a megszorító intézkedéseket nagyrészt feloldották, hivatalosan Magyarországot, május végén még mindig nem nyilvánították vírusmentes övezetnek. A lakosság többsége azonban fütyült a kormányrendeletekre. Már nagyon elege volt a házi fogságból, mely minden természetes életmódtól elzárta.
Katatónia
A világ képtelenségét próbálta gyakorolni testével. Keletről származó meditációs gyakorlatokkal próbált bemelegíteni. Taj-csi. Úgy gondolom, nem véletlenül alkonyatkor kell nekiállni az ilyesminek. Vagy legalább is Ő így tudta. A legkülönlegesebb hangulatai ekkortájt veszik elő az embert.
Vadászó Diána – avagy, amikor egy nő „szeret”
Férfitársaim hajlamosak azt hinni, hogy a vadászat az ő privilégiumuk és hogy a másik nem képezi a „vadat”, holott ez bizony nem minden esetben van így. A vadászatnak megvan a maga etikája, ceremóniája és szokásrendje, ami az évszázadok során – részben a technika fejlődésének köszönhetően – sokat változott.
Város a völgyben
Pompás, őszi tájban röppen velem a panorámabusz. Mintha vitorlás hajó lebbenne a két hegylánc között a völgyben. Az utazónak különös gondolatai támadnak – a városról, ahová megérkezni szándékozik, az emberről, akinek az emlékét fölkeresni vágyna, de leginkább a múló időről.
Újabb lélekgyógyító séták
Gyalog mentem, és jöttem, a vásárlás inkább csak ürügy volt, hogy lemenjek, levegőn legyek. Egy kicsit sorba álltam a pékboltban és a zöldségesnél, vettem néhány dolgot, amikre szükségem lehet a hosszú hétvégén. Váltottam pár szót ismerősökkel, ezzel a hosszú egyedüllét idejének magányát oldva fel.
Partnereink
