Szépirodalom – próza
Keserű vallomás – az életem
Apám halála után ketten maradtunk: Anyám és én. Ketten a világ ellen. Anyám gyönyörű volt, mindössze 36 éves, és özvegy. Apám egy emberöltőnyi évvel öregebb volt nála, 62 éves, amikor meghalt. Hatalmas szerelem volt az övék, szenvedély és romantika.
Otthontalanul
Szörnyű fejfájásra ébredt. Látása zavaros volt, a körülötte lévő hangok lassan kezdtek felerősödni, de idegennek tűntek. Szája teljesen kiszáradt és valami furcsa, keserű ízt érzett. Fogalma sem volt róla, éppen hol lehet. Arra még homályosan emlékezett, ahogy fáradtan beszállt az autóba.
Tegnap volt telihold
A tábortűz utolsókat hunyorgott. Aztán sötét lett, sötétebb, mint az éjszaka. A tűz egy szürkés füstcsavart még elküldött az ég felé, de az már alig jutott el a diófa legalsó ágáig. Ketten maradtunk, nincs kerekebb szám a kettőnél. Nem láttuk egymást, de néztük egymást.
Álomnapló (részletek) – 75.
Barna hosszú hajam van, elhatározom, hogy a nagy áremelkedések miatt levágatom. Kedvenc fodrásznőm szabadságát tölti, így egy idegen fodrászt javasolnak a barátaim. Dolgozik is serényen, úgy érzem, remek frizurát készít, még a sütővasat is használja, szólok is, hogy soha nem szokták besütni a hajam.
Hazajöttem
– Szoktatok utazni? Naná! Manapság nemigen lehet egy vacokban megülni, amikor is a világ kitágult, kiszélesedett, módfölött színesedett, multiplikálódott, s mind ilyesmi. A népek meg szétfröccsentek, mint a magasemeleti ablakból a randalírozók régulázására műanyagzacskóban kidobott vízgolyó az aszfalton.
Álomnapló (részletek) – 74.
Ismerősöm feleségével véletlenül találkozom a piacon. Csodálkozom, hogy két hatalmas utazótáskája tele van mindenféle földi jóval. Az egyikben gyönyörű zöldség, karfiol, karalábé, sárgarépa, a másik felén különféle gyümölcsök, banán, alma, körte szín kavalkádja látszik.
A béke szigete
– Szeretsz? – kérdezte a szőke lány.
– Imádlak – tapadt az eritreai Anetta ajkára.
– Jó, de meddig, és hány csajszival smárolsz még ugyanígy? – bontakozott ki Mariam karjaiból Anetta.
Az eritreai elégedetten nevetett.
Tátika vár rám…
Járom az országot, mint magamét, idegen tőlem a hatalom és a dicsőség. Elégedettség és türelemhiány karöltve jár velem. Látni akarok mindent, még ma! Aztán: – Hová sietsz, itt vár ez már századok óta, itt fog várni holnap is!
Anyám megmondja az igazát
Megint jól elintézted magad. Most mit fogsz csinálni? Megint a könyveidhez menekülsz. Miből fogsz élni? Majd megint én tartsam a hátam az apád előtt. Tudod, hogy nem tolerálja az ilyesmit. Kolonc vagy csak a család nyakán. Mikor jön már meg az eszed? Valamit csak kell kezdeni az életeddel. Mi lesz, ha én már nem leszek?
Álomnapló (részletek) – 73.
Gy. I. politikus előadása után megszorítja a karom, azt súgja a fülembe, hogy halálosan szeret. Eddig még nem merte bevallani, időközben elvált, gyerekei kirepültek a családi fészekből. Csodálkozom, de folytatja. Nem mondhat ellent, hiszen tudom, hogy maga is szeret a lelke mélyén. Tiltakozom, hiszen én már 71 éves vagyok.
Szerelem és gyűlölet
Pont ma, pont ezen a napon döntött úgy, hogy feladja a tisztességét. Megrántotta a vállát és úgy tett, mintha ez egy magától érthető, könnyű döntés lenne. Nem volt az, viszont időszerű volt. Ő, aki mindig megértő volt és korrekt, aki betartotta az íratlan szabályokat.
Fiók
Megint azt álmodta, hogy eltűnik a feje alól az ágy, ő pedig hanyatt belezuhan egy feneketlen lyukba. Rándulva ébred, a szíve kalapál, egy pillanatig azt sem tudja, hol van. Átizzadta a paplant, a lepedőt. Egy pillanatra elfogja a kétely, lenyúl a fenekéhez, de szerencsére tényleg csak veríték.
Amilyen az adjonisten…
– Határozottan állítom – mondta a minap Kurucz, a falu végéről –, hogy manapság nem érdemes semmiért lelkesedni, de aggódni sem. Ott van mindjárt az időjárás: ma kánikula, holnapra beborul, holnapután esik, aztán fúj, havazik és kicsattan az arcod a mínuszoktól.
Margit
A hó a romkert sarkaihoz menekül. Szürkés kupacok húzódnak meg itt-itt, hogy hó rejtőzik a mocskos felszín alatt, csak akkor sejti meg a járókelő, ha lába az apró vízerekbe lép. Másnapra aztán a vízér fölszárad vagy elpárolog, a hókupac dolgozhat tovább és töpörödhet.
Csak egy tánc volt
A lány szokásos görnyedt testtartással állt a tornaterem szélén, a rettegés még jobban meggörbítette a hátát. Vállai előre estek, mintha csak láthatatlanná akarna válni. 180 centis magassága miatt ez teljességgel megoldhatatlan feladatnak bizonyult számára.
Partnereink
