II. rész: Vincent Van Gogh három lakhelye – Élete során Van Gogh nagyon sok helyen lakott. Valamennyi tartózkodási helye közül talán a három legfontosabb Cuesmes, ahol festői karrierje elkezdődött, Arles, ahol művészete kiteljesedett és Auvers-sur-Oise, ahol utolsó képeit festette.
Egyszer májusban beszélgettem telefonon egy művelődési ház vezetőjével egy esetleges őszi előadásomról. József Attilát ajánlottam neki. Pillanatnyi „kínos szünet” után megszólalt a hölgy: „József Attila októberben? Tanár úr, akkorra már jócskán kifutottunk a Költészet Napjából!”
A Variációk a Színes városhoz – Zománcművészeti kísérletek a magyar képzőművészetben (1967-1972) című időszaki kiállítás (Pécs, Modern Magyar Képtár, Papnövelde utca 5.) kísérőprogramjaként a Baranya Megyei Fiúnevelő Otthonból (Pécs, Megye utca 22.) áthozva – gondos tisztítás és konzerválás után – a Modern Magyar Képtár állandó kiállításában helyezték el Ficzek Ferenc (1947-1987) alkotását.
Térjáték címmel hirdet pályázatot a Zsolnay Örökségkezelő Galéria divíziója szobrászművészek részére, elsősorban szobor, illetve művészeti installáció bemutatására. A szakmai zsűri értékelése után a legjobbnak ítélt pályázók a Művészetek és Irodalom Házában mutathatják be alkotásukat.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
1940. március 5-én írta alá Sztálin azt a halállistát, aminek alapján az NKVD, a szovjet belügyi népbiztosság pribékjei öt különböző helyszínen mintegy 26 ezer lengyel értelmiségit, tartalékos tisztet végeztek ki. Köztük volt egy magyar áldozat is: Korompay Emánuel Aladár.
A következő, 1885. évet kezdjük az akkori veszteségekkel. Ebben az évben hunyt el kora közkedvelt dalszerzője, Engeszer (Engesszer, Engesser) Mátyás (1812-1885), akinek műveit számtalan férfikórus énekelte – közöttük természetesen a Pécsi Dalárda is, amelynek tagjai jó személyes kapcsolatot szintén „kiépítettek” véle.
Tíz évvel ezelőtt ott voltam azon az előadáson, ami gyakorlatilag a Mikroszkóp Színpad utolsó „hagyományos” kabaréműsora volt. Abban az évadban már Verebes konferált, mint igazgató, Sas József már nem szerepelt. Egy lehajtható pótszéken ültem az utolsó sorban.
I. rész: Salvador Dalí szürrealista otthonai – Halászkunyhóból múzeum – Dalí, csakúgy, mint Picasso, Duchamp vagy Miró beleszeretett a Costa Brava északi részén fekvő, festői szépségű halászfaluba, Cadaquésbe. Dalí már gyermekkorában itt töltötte nyarainak egy részét apja házában.
Hát, ezzel bizony mindig hadilábon álltam. Kisiskolásként, az első betűk elsajátítása után, a tanórák szünetében, focizás helyett, legtöbbször ezt kellett gyakorolnom tanító nénik jóindulatú felügyelete alatt. Így utólag azt mondhatnám, nem sok sikerrel. Tehát, egy idő után belenyugodtam, és valószínűleg ők is, ebből a tantárgyból bizony én sosem leszek jeles.
Csendesedve, mint a vihar,
ha ereje lassan kihal,
kantáromat kikötöttem,
hétmérföld maradt mögöttem.
Rémálmok gyötörték szegényt…
Kék elefántok rohantak át egy ködös éjszakán
mindenféle rögös úttesteken
meghemperegve olajos tócsákban
Ahol e vers kezdődne, a szó elakad
A leírhatatlan látványtól megvakul a gondolat
Pusztán szép tested faragta a rímeket
Szerelmünk vallás lesz, nászunk templomában
Videcz Ferenc: Utazás
Felkészültem az útra,
Itt állok naprakészen.
Eltűnök téli éjek
Csillagpor-tengerében.
– Ez az a ház… – egyetértően bólintanak, és elindulnak a zöldre festett ajtó felé. Viola szobrot lát a kertben. A szobor feje félrebillen, két kezét keresztbe teszi a melle előtt. Embermagas a szobor, a szemébe lehet nézni. Az egyik szemébe, egy szeme van. Elakad a szavuk… – Ilyen volt?
TovábbMint a szó repül szárnya nélkül,
követtem lassú léptekkel léptedet,
s benned ébredve ott haladtam,
hol még te vagyok, s nincsenek kételyek.
Ismertem egy kuktafiút a királyi kastély konyhájában – mondta Lantos a volt krónikás – akinek kicsit lassúbb volt az esze járása, és ha netalán durván megszidta valamiért a főszakács vagy szemtelenkedett vele a többi kukta, mindig későn jutott eszébe a frappáns visszavágás.
Tovább
Legutóbbi hozzászólások